Archív

Közel három éve jelent meg, épp nálunk a River of Lust bemutatkozó kislemeze, a Chewing Gum. Sötét, koszos és vadítóan szexi öt dallal. A zenekar azóta túl van jó néhány remek koncerten, köztük például a svéd Blues Pills és a dán Get Your Gun társaságában, illetve nyomtak egy jó erdélyi turnét is.

★ PREMIER!! ★ River of Lust: Chewing Gum
Egy borzasztóan izgalmas, friss zenekar első kislemeze debütál nálunk itt és most! Punkos nyersség és energia, mély blues gyökerek, stoneres futamok és elszállós, industreal betétek, avagy itt a River of Lust Chewing Gum c. EP-je! Klikk ide!

Mostúj klippel és kislemezzel jelentkeznek, aminek bemutatója szeptember 15-én lesz a Dürerben. Az új dalokról és a zenekar elmúlt három évéről Erdős Szabolccsal, Almási Tamással és a zenekar menedzserével, Tanca Norbival (Concord Nation) beszélgettünk.

Az elmúlt három évben, ha nem is túl gyakran, de koncerteztetek, és volt néhány komolyabb, ismertebb zenekarral is közös fellépésetek, valahogy mégsem jött az igazi áttörés, ha fogalmazhatok így, Szabi, szerinted ez miből fakadhat?
Szabi: Leginkább az volt a probléma, hogy elkezdtük ezt az egészet basszusgitár nélkül, effekttel. Úgy éreztem, hogy nem egészen tudom megcsinálni azokat a dolgokat, amiket szeretnék, ezért elkezdtünk basszusgitárost keresni. Az előző EP-nek volt is néhány gyermekbetegsége, ami főként a basszusgitár nélküli koncepcióból eredt, de volt ennek pozitív oldala is, mert furcsa, egyedi hangzást raktunk így össze. Aztán nagyon sokat pöcsöltünk azzal, hogy felvegyük a számokat és gyakorlatilag most lett kész. Szerintem ma Magyarországon az kell, hogy folyamatosan menjenek kifele a számok, folyamatosan csinálni kell. Mostanáig nem volt mire áttörni.

Ha jól emlékszem, az első EP-nél még nem dark bluesként volt definiálva a stílusotok, az kicsit koszosabb, nyersebb is volt, mint az új anyag. Ehhez az irányhoz mi az a zenei inspiráció ami hatott rátok? Kiket fog az új EP megfogni?
Szabi: Nagyon sok minden inspirál az elektronikus zenétől elkezdve az olyan ambient zenékig, amikben nagyon sokáig nem történik semmi vagy repetitív. Ilyesmiket szerettem volna belevinni ezen az EP-n. Nem biztos, hogy ez lesz a fő csapásirány innentől kezdve, de szerettem volna egy ilyen zúzósabb és nagyon nyugodt zenét keverni. Alapvetően ez az inspiráció, ez az oka ennek, hogy egy ilyesmi érzet van ebben.
Ha a szövegvilágot nézzük, az új dalok kiragadott, pillanatnyi érzésekről szólnak, vagy pedig egy nagyon hosszú horrorisztikus történet van.  Ez a kettő jellemző Dorina a szövegírására. Zeneileg kell egy sokrétű, eklektikus zenei háttér, hogy a mi zenénket tudd valahova tenni. Sok váltás van benne, nem egyszerű ilyen szempontból. Azt tudom elképzelni, hogy olyan emberek hallgatják, akik nagyon sok mindent hallgatnak. Ez is a célom, hogy valami újat, valami furcsát mutassunk idővel.

Kvázi export cikként tekintetek a zenétekre, de nyilván azzal tisztában vagytok, hogy külföldre menni magyar zenekarként nagyon nehéz. Nektek mi lenne a stratégiátok erre, mik azok a fesztiválok, országok, amiket megcéloznátok?
Szabi: Nem gondolom, hogy ma csak koncertezve lehet előre jutni. Nekem nagyon sok olyan kedvenc zenekarom van, akiket soha életemben nem láttam élőben. Azt is vegyük számításba, hogy nem magyarul énekelünk. Muszáj valamerre elindulni, mert kicsi ez az ország, kevesen hallgatnak zenét, kevesen járnak koncertre. Szerintem lehet arra módokat találni, hogy esetleg külföldre jusson az ember, de mindenképpen az internetes folyamatos jelenlétet tartom ehhez fontosnak. Ezt kvázi elrontottuk az elmúlt pár évben, de ezen most változtatunk. Ki kell használni a lehetőségeket. Nem muszáj ott lenni ahhoz, hogy valaki hallgasson.

Az új EP kapcsán emlegettetek egy vonyarcvashegyi alkotótábort, ez mi is volt pontosan?
Szabi: Egy ismerősünknek van ott egy nyaralója, és ő szereti, hogy odamennek emberek és zenélnek. Ott senki nem zavar, bármikor lehet zenélni, gyönyörű a környezet, van kilátás a Balatonra, és ez nagyon inspiráló. Amikor összegyűlt annyi anyag, akkor lementünk tíz napra, és csak ezzel foglalkoztunk, az EP lényegében ott született. Aztán a nagy részét a SuperSize-ban vettük fel Dexterrel, vele dolgozunk az első EP-n is. Ő az aki produceri munkával is bele tud a munkánkba szólni, és nagyon jól dolgozunk együtt, nagyon élvezi, hogy ő is kiélheti magát.
Norbi: A SuperSize-ban készült egy live session is, bár sok idővel később publikáltuk, és mire megjelent, már máshogy nézett ki a River of Lust, de mivel jól sikerültek ezek a felvételek, hülyeség lett volna nem publikálni.

Szó volt róla, hogy a lemez darabokban, single-ökként fog megjelenni, részben gondolom a már említett figyelemfenntartás miatt is. Ez mennyire saját vagy kiadói döntés volt? Milyen ütemben tervezitek ezeket kihozni?
Szabi: Én sokkal könnyebben rakok be egy single-t, mint egy albumot, mert ahhoz idő kell, hogy rendesen végig hallgassam. A másik érv, hogy így tud a zenekar picit rávilágítani egy-egy számra valamiért, akár a hangulata miatt, vagy mert másféle borító készült hozzá. Mindenképpen szeretnék kettő, maximum három single-t kihozni, és utána az EP-t magát nagyjából január környékén.

Kikristályosodott már, hogy lesz-e fizikai megjelenés, és ha igen, milyen formában?
Norbi: Szeretnénk vinylt, ez lenne a megfelelő formátum szerintem. Ez a projekt akkor tud beérni, ha vinylen lenne kiadva, ez tipikusan az a műfaj, ami inkább a gyűjtőknek szól, az igényes zenefogyasztóknak. Én úgy látom, hogy ennek meg van a piaca. Szeretnénk függetlenedni minden olyan forrástól, amitől a minket körülvevő zenekarok nagy része függ, mint mondjuk az NKA-s támogatások. Az is a célunk ezzel a januárban megjelenő EP-vel, hogy ez legyen olyan szinten következetes, egy koncepció mentél felépülő anyag, hogy tisztázza, mi ez a zenekar, mi ez a brand. Ahogy Szabi is mondta, az első EP egy jó energikus vadhajtás, de csak következtetni lehet arra, hogy ha ezt megmetszem, akkor mivé fog virágozni. Ez egy identitáskeresés. Nem egy módszertant alkalmaznak, hanem megalkotják a saját víziójuk szerint azt, amit jónak látnak. A srácok szerintem nagyon szeretnek építkezni a misztikumból, ugyanakkor meg nagyon stilárisak is egyszerre. Sokszor azt veszem észre, akár koncerteken is, hogy követnek egy vezérfonalat megérzés alapján, sokszor intuíciókból történnek a dolgok. Nem lehet azt mondani, hogy minden műsoruknak ugyanaz az íve.

Mi az a misztikum, amit Norbi említett?
Szabi: Ez megjelenik a szövegekben is, meg zenei elemekben is. Sokszor nem ott vannak a hangok, ahol megszokott, és ezt hallani is lehet, hallod, hogy valami fura, de nem tudod megfogalmazni. Ezt nagyon szeretem használni. A szövegek pedig tényleg az abszolút ilyen horrortörténetek, misztikusabb történetek.
Norbi: Folyamatosan megfogalmazódnak olyan üzenetek, melyeknek az értelmezése vagy szimbolikája nem feltétlenül közérthető. Dorina alapvetően olyan képeket használ, amik a magyar kultúrkörben nem megszokottak. Engem az angol gótika korára emlékeztetnek. Mondjuk ott van a Black River, ami egy novellisztikus terjedelmű szám. Egy olyan helyszín, ahol minden monokróm, nagyon borús, felleges, átszűrődő fények vannak, és mindenki csak gyalogol a végtelenbe.

Mi a története ennek a dalnak?
Szabi: Van egy nő, akit meggyilkoltak, belefojtották egy folyóba, és egy olyan ember ölte meg, akit szintén megöltek abban a folyóban, és ő meséli el. Igazából az az érdekes benne, hogy elkezdődik a sztori egy nővel, és aztán kiderül, hogy nem is róla van szó, hanem aki azt a nőt megölte. Nagyon szép, ahogy kiteljesedik ez a történet. Dorina általában annyira ráérez a zenei témáimra a szövegeiben, hogy nagyon meglepődök mindig. Nem találkoztam még olyan emberrel, aki dalszöveget, dallamot tud írni a zenéimre, pedig játszottam már pár helyen, de ő nagyon elkapja és pont olyat furcsa dolgokat hoz ki belőle, mint amilyen a zene maga is.

Dorinának más zenei projektjei is vannak (pl. a nemrég indult Yzzo), hogyan tudja összeegyeztetni a zenei világokat?
Szabi: Én azt látom, hogy Dorina más emberként szerepel ebben a zenekarban, különösen, ha szöveget ír vagy énekel, tehát igazából nincs mit összecsiszolni, csak az időbeosztásban. Egy olyan arcát látom nálunk, amit máshol nem. Ő szerintem egy picit küzd azzal, hogy ő kicsoda, és ettől nagyon izgalmas lesz, és várom a végét, hogy mi lesz belőle.

Még az első EP premierjekor feltettem neki azt a kérdést, hogy az, hogy ő kvázi médiaszemélyiség előny-e vagy hátrány, és akkor azt mondta Dorina, hogy ez hátrány. Ez a mai napi hátrányként áll fenn?
Egyszerre: Persze.
Szabi: Ez egy kereszt, amit viszünk.
Tomi: Ő ennek az áldozata, de velünk legalább őszinte pillanatokat él meg.
Szabi: Nem az a baj, hogy médiaszereplő, hanem olyan médiaszereplő volt, ami az ellentéte ennek a világnak. A magyar ember nagyon előítéletes, és Dorina nevét mindenki ismeri még a Megasztáros időkből, meg persze azóta is jelen van a médiában, és így, látatlanban talán még én se mennék el a saját koncertemre. Ezért is gondolkozom külföldben, mert szinte elképzelni sem tudom, hogy milyen az, amikor Dorinát senki nem ismeri. Milyen az, ha úgy áll a színpadon, hogy fogalmam sincs, ki ez, csak azt látom, hogy rohadt jól énekel.

És akkor mégis hogy jött, hogy együtt zenéljetek?
Szabi: Neki valójában ez az igazi zenei világa és ez egyből kiderül, ha valamire ráénekel. Más világból jön, máshogy viselkedik egy kicsit, mint mi, de ezek nem számítanak. Barnán keresztül jött az ötlet egyébként, ő már mondogatta ezt egy ideje, és mondtam, hogy menjünk, nézzük meg, elküldtem neki pár számot és olyan témákat énekelt rá, amiket el se tudtam volna képzelni.

Szeptember 15., Dürer… Mit várhatunk az EP bemutatón, és mivel készültök még az őszre?
Tomi: A Völgyben játszottunk utoljára, úgyhogy nagyon várom már, és különleges lesz, nem csak azért, mert végigjátsszuk az EP-t, hanem azért is, mert nem lesz közte szövegelés. Ez ilyen trúság lesz, nem kellenek sallangok. Ahogy Szabi is mondta, folyamatosan hozzuk majd ki a dalokat, az EP kb. januárra fog összeállni a megjelenő dalokból.

Décsy Eszter
fotó: Kozombolisz Bink

Megosztom.

Comments are closed.

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu