Archív

A Napokon zenekar legújabb albuma V címmel nemrégen jelent meg újragondolt, áthangszerelt változatban. Két évvel ezelőtt a lemez anyaga már napvilágot látott négy részre osztott EP változatban. Bár az eredeti anyag és maga a banda eddigi munkássága is elkerülte a figyelmemet – ez már az ötödik sorlemez-, első nekifutásra egy igen izgalmas, érdekes hangzásvilágú rockzenekart ismertem meg bennük.

Az 1998-ban alakult csapat idén ünnepli 20 éves pályafutását. A négytagú együttes szeptemberben jubileumi koncerttel is kedveskedett a rajongóknak az évforduló alkalmából az A38 hajón. Egy pici utánanézés után kiderült számomra, hogy a srácok mindenevők zenei téren és a sok-sok év alatt elraktározott hatásokat mára sikerült egyéni hangzássá ötvözni. Bátran szedték darabokra és rakták újra össze a klasszikusnak mondható szerzeményeket, hogy újraértelmezve azokat teljesen más zenei vizekre kalandozzanak egy album erejéig legalábbis. A sokszínű elektronikával feldúsított számok igényes, sokszínű, kísérletezős rockzene irányába sodorta a srácokat, de minden bizonnyal ez a friss, modern hangzás kialakítása is célja volt a csapatnak.

A számtalan forrásból merítkező együttes (pl. King Crimson, Tool, Perfect Circle, Porcupine Tree, The Marsvolta, Primus, Massive Attack, Portishead, Björk) nem szabott határt zenei elképzeléseinek kialakításában az album készítésénél, és ez a hozzáállás nagyon jót tett a daloknak. Engem különösen a vokál fogott meg, Kacsóh Dániel orgánuma és a tiszta, fogós dallamok nálam imitt-amott az Ulver-t juttatta eszembe. Szinte minden számban az ének a fő csapásvonal, a finom elektronika pedig szépen keretezi, árnyalja az adott szám hangulatát. Az album egésze nagyon egységes és ez az ún. art rockos stílus nagyon jól áll nekik. A nyitó Cola c. számban megvan az a különös hangulat, amely mind a kilenc dalban fellelhető. A sejtelmes gitárhangzás az elektronikával ötvözve valaminek a közeledtét jelzi, a karakteres, tiszta ének pedig bekúszik a hallójáratokba és nem is ereszt egykönnyen. Az Eloiseban a kimunkált többsávos vokál viszi a prímet, a harmadik szám a Venus egy kicsit kinyit és a dinamikájával szabadabban szárnyal. A Daidalos-ban újra visszatér a sejtelmes hangulat és a C.S.I. is így indul, melyet tovább fokoznak az elektronikus effektek. A dalban felcsendülő „Who are you?” tisztán cseng a minimal, kisérletezős hangszerelés mellett. A Sanson sötétebb hangulatával ejt rabul, itt néhol az énekstílus is más, míg a Stiria-ban visszatér az elszállósabb dallamvezetés. Az Innuit a karakteresebb stílusával és az effektekkel megtámogatott, többsávos vokál miatt különleges. Végül a Tabidus melankolikus a hangzásvilágával ér véget az album.

A Napokon az új koronggal a modern, kísérletezős, fifikásabb rockzene kedvelőinek okozott kellemes perceket. Az irány jó, várjuk a folytatást!

Libus Ágnes

Olvass többet a zenekarról itt!

Megosztom.

Comments are closed.

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu