Tegnap este ismét az A38 hajón tette tiszteletét King Dude és ahogy két évvel ezelőtt, most is fenomenális élményben volt részünk a seattle-i gitáros-énekes-dalszerző koncertjén. A felvezetésről ezúttal a The Dark Red Seed és az izlandi lánytrió, a Kalen Mikla gondoskodott.
A The Dark Red Seed előadásából csak pár számot sikerült elcsípnem a mindösszesen fél órás műsorból. A színpadon valójában egyszemélyes gitáros előadást láttunk Tosten Larsontól, akinek az önálló projektje a TDRS. Zenei világa hasonlatos King Dude-hoz, amolyan dark folk kategóriával lehetne illetni a szerzeményeket. Szuggesztivitásával sikerült betöltenie a színpadot és dalaival az érdeklődő közönségnek is szerzett kellemes pillanatokat. Tosten egyébként Dude zenekarának tagja, így a billentyűk mögött viszontláthattuk az est folyamán.
Az izlandi Kalen Mikla a darkwave műfajában mozgolódik és üde színfoltja volt a minifesztivállá avanzsált estének. A lányok friss, energikus produkcióval rukkoltak elő és a sötét szintipop egy egészen új megközelítésben tárult elénk. Mindent beleadtak a színpadon, ez tény és le is kötötte a figyelmemet az előadás, viszont a vokálnál akadtak elcsúszások, melyet csak a jó hangzás és az izgalmas hangszerelés mentett meg. Amúgy teljesen rendben vannak kiállás terén és a gyülekező nézőket meg is mozgatták rendesen.
Az esemény pozitívumaihoz tartozik a pontos kezdés és menetrend, így közel a meghirdetett időponthoz lépett színpadra King Dude. Ezúttal legújabb lemezével tért vissza hozzánk és bevált az első, magyarországi fellépése utáni 2016-os jóslatom, hogy viszontlátjuk még hazánkban koncertezni. A Music to Make War to címet viselő album talán az egyik legjobb lemeze lett az okkult Nick Cave-ként is emlegetett zenésznek. Nagyon szeretem a számait, az új dalok hamar a kedvenceimmé váltak és úgy tűnt ezzel nem vagyok egyedül. Amikor felcsendültek az első dalok a hallgatóság részéről nem is maradt el az ováció, Dude pedig régi ismerőként köszöntötte a rajongókat. Néhány új szerzeménynél a hagyományosnak mondható dalszerkezetek érvényesülnek, ezáltal dallamosabb, lüktetőbb a zene, de persze bőven maradt hely és idő a beborult, blues-os, sötét tónusú agyszüleményeknek is. King, azaz TJ Cowgill láthatóan összeszedettebb teljesítményt nyújtott, mint legutóbb. Nagyon jól állt neki a színpad és szimpatikus személyiségéből kifolyólag könnyen kapcsolatot teremtett a közönséggel. A zenészek pedig kimagasló tudással támogatták Dude-t abban, hogy a koncerten ezúttal is a maximumot hozza. A női vokál is tökéletesen működött és a színpadi megjelenés is egységes képet mutatott, a két női gitárossal egyetemben. Amit még nagyon bírok King Dude-ban, az a humora, amit meg is csillogtatott néhány alkalommal a koncert során. Ráadásként egyszemélyes, zongorával kísért előadást láttunk tőle és még ez is jól állt neki.
Végezetül pedig a Lucifer’s the Light of the World c. szám hangzott el az elmaradhatatlan közös énekléssel. Varázslatos este volt egy kivételes egyéniségű zenésszel, amelyre még sokáig emlékezni fogunk.
Libus Ágnes
