Archív

Tegnap este ismét az A38 hajón tette tiszteletét King Dude és ahogy két évvel ezelőtt, most is fenomenális élményben volt részünk a seattle-i gitáros-énekes-dalszerző koncertjén. A felvezetésről ezúttal a The Dark Red Seed és az izlandi lánytrió, a Kalen Mikla gondoskodott.

A The Dark Red Seed előadásából csak pár számot sikerült elcsípnem a mindösszesen fél órás műsorból. A színpadon valójában egyszemélyes gitáros előadást láttunk Tosten Larsontól, akinek az önálló projektje a TDRS. Zenei világa hasonlatos King Dude-hoz, amolyan dark folk kategóriával lehetne illetni a szerzeményeket. Szuggesztivitásával sikerült betöltenie a színpadot és dalaival az érdeklődő közönségnek is szerzett kellemes pillanatokat. Tosten egyébként Dude zenekarának tagja, így a billentyűk mögött viszontláthattuk az est folyamán.

Az izlandi Kalen Mikla a darkwave műfajában mozgolódik és üde színfoltja volt a minifesztivállá avanzsált estének. A lányok friss, energikus produkcióval rukkoltak elő és a sötét szintipop egy egészen új megközelítésben tárult elénk. Mindent beleadtak a színpadon, ez tény és le is kötötte a figyelmemet az előadás, viszont a vokálnál akadtak elcsúszások, melyet csak a jó hangzás és az izgalmas hangszerelés mentett meg. Amúgy teljesen rendben vannak kiállás terén és a gyülekező nézőket meg is mozgatták rendesen.

Az esemény pozitívumaihoz tartozik a pontos kezdés és menetrend, így közel a meghirdetett időponthoz lépett színpadra King Dude. Ezúttal legújabb lemezével tért vissza hozzánk és bevált az első, magyarországi fellépése utáni 2016-os jóslatom, hogy viszontlátjuk még hazánkban koncertezni. A Music to Make War to címet viselő album talán az egyik legjobb lemeze lett az okkult Nick Cave-ként is emlegetett zenésznek. Nagyon szeretem a számait, az új dalok hamar a kedvenceimmé váltak és úgy tűnt ezzel nem vagyok egyedül. Amikor felcsendültek az első dalok a hallgatóság részéről nem is maradt el az ováció, Dude pedig régi ismerőként köszöntötte a rajongókat. Néhány új szerzeménynél a hagyományosnak mondható dalszerkezetek érvényesülnek, ezáltal dallamosabb, lüktetőbb a zene, de persze bőven maradt hely és idő a beborult, blues-os, sötét tónusú agyszüleményeknek is. King, azaz TJ Cowgill láthatóan összeszedettebb teljesítményt nyújtott, mint legutóbb. Nagyon jól állt neki a színpad és szimpatikus személyiségéből kifolyólag könnyen kapcsolatot teremtett a közönséggel. A zenészek pedig kimagasló tudással támogatták Dude-t abban, hogy a koncerten ezúttal is a maximumot hozza. A női vokál is tökéletesen működött és a színpadi megjelenés is egységes képet mutatott, a két női gitárossal egyetemben. Amit még nagyon bírok King Dude-ban, az a humora, amit meg is csillogtatott néhány alkalommal a koncert során. Ráadásként egyszemélyes, zongorával kísért előadást láttunk tőle és még ez is jól állt neki.

Végezetül pedig a Lucifer’s the Light of the World c. szám hangzott el az elmaradhatatlan közös énekléssel. Varázslatos este volt egy kivételes egyéniségű zenésszel, amelyre még sokáig emlékezni fogunk.

Libus Ágnes

Megosztom.

Comments are closed.

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu