Archív

Tegnap este a svéd Graveyard első magyarországi koncertjén jártunk az A38 hajón, akiknek az őszi programkínálata jobbnál jobb előadókkal van tele, így esett meg az is, hogy a hétfői élménydús King Dude előadás után a vintage rock egyik legkiemelkedőbb zenekarát láthatták a hazai rajongók. Az előzenekar pedig nem volt más, mint a szintén svéd Bombus.

A srácok jól be is melegítették az estet, a hard rock/metál műfajában otthonosan mozgó együttes a 2013-as The Poet and the Parrot lemezzel lett ismert underground körökben. Az album ugyanis a az európai metálszíntéren mérvadónak számító Century Mediánál jött ki. A banda jól hozta a laza, beleszarós, néhol punkos, rock’n’rollos vonalat. A négy gitárral megtámogatott dalok meg is dörrentek rendesen és a 2016-os Repeat Until Death c. albumról ismert számokat is felfedezhettük a setlistben. A színpadon is nagyon intenzíven teljesítő együttesre nem is lehetett panasz; úgy tűnt, hogy a közönség is abszolút vevő volt az energiadús produkcióra.

A Graveyard fellépését már nagyon várták a rajongók, ez abból is látszott, hogy a zenekar színpadra vonulása előtt már csaknem megtelt a koncertterem. Szépszámú nézősereg volt kíváncsi a csapat első hazai klubkoncertjére. A műfaj egyik legsikeresebb képviselőjének is számon tartott együttes hamar kinőtte az underground közeget és olyan előadók előtt léptek fel, mint a Soundgarden, vagy a Clutch. A skandináv vintage rock and roll ugyanis idővel nemzetközi hullámmá vált és sorra tűntek fel a műfajban jeleskedő bandák. A bluest és a hetvenes évek pszihedeliáját sajátosan ötvöző Graveyard folyamatosan adta ki a jobbnál jobb lemezeket és az egyéni látásmód és hangzásvilág tekintetében a mai napig kiemelkedik a hasonló stílusban alkotó társai közül. A 2011-es Hisingen Blues az egyik legjobban összerakott lemezek egyike, nem beszélve a 2012-es Lights Out c. albumról, mely hasonlóan az előzőhöz nagyon egyben van. Nagyon kedves emlékek kötnek ezekhez a számokhoz, bennem vannak ma is, őrzöm őket és bármikor hallom ezeket a dalokat azonnal megfognak és magukkal visznek.

Tegnap este a 2018-as Peace c. lemez anyagával érkezett a zenekar. A negyedik nagylemezt követő feloszlás után két évvel rukkoltak elő az új koronggal és dobos fronton tagcsere is történt. A srácok nem is hagytak kétséget afelől, hogy a lemezen hallható ösztönös ős rock a színpadon is üt, de nagyon. A jammelős, pszichedelikus témák örvénylettek, ahogyan kell, a jól eltalált refréneket pedig lehetett énekelni-üvölteni. A koncertterem már az első hangoktól kezdve megtelt a lemezekről jól ismert életérzéssel, nem utolsósorban Joakim Nilsson sajátos orgánumának köszönhetően. Bár szószátyárnak nem nevezhetőek, az biztos, kiváló zenészeknek annál inkább. A szinte minimálisra redukált kommunikáció sem vont le semmit a koncert értékéből, hiszen a zene révén a közönséggel így is megvolt az intenzív kapcsolat.

A három gitárral előadott szerzemények élvezetes előadást nyújtottak és a Graveyard első hazai bemutatkozása minden szempontból meggyőző volt. Reméljük mihamarabb viszontlátjuk a bandát, akár egy fesztivál fellépőjeként is!

Libus Ágnes
fotók: Zsiga Pál

Megosztom.

Comments are closed.

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu