Archív

Görög napsütésben érlelt arcelvesztős zenei élménnyel zártuk a múlt hetet a Dürer Kertben, minden fáradtság és a hosszú hét ellenére. A görög Naxatras és Half Gramme of Soma koncertje kihagyhatatlan volt, előttük pedig a hazai TPSRPRT játszott.

Az estét nyitó TPSRPRT legelső stúdióalbuma idén szeptemberben jelent meg, Ádámunk szerint nagyon ígéretes kezdet, ezért kíváncsi voltam a srácokra. Az egyszerűen 1 címre keresztelt album kísérlet a pszichedelikus-, stoner rock és az elektronikus zene összegyúrására, ám élőben valahogy ez az összegyúrás kevéssé lett konzisztens. Bevallom, nekem nem igazán állt össze. A Terminátor zenéjével indítottak, de a végére sem szakítottak úgy darabokra, ahogy Schwarci tette volna, de tovább kell kísérletezni a meglévő, amúgy jó alapanyagokkal.

Az athéni Half Gramme of Soma tudtommal először járt nálunk. Bulcsú cimborám nagyon régóta nyüstölt, hogy hallgassam már meg a galaktikus óriás karmazsin padlizsánost, de valahogy annyira idióta borító volt, hogy csak félfüllel, aztán második hallgatásnál rájöttem, hogy uh. Még. Ez a tavaly megjelent Groove is Black a második nagylemezük, de 2011-ben kezdtek együtt zenélni. Jó munkához idő kell. Bármennyire is bejött az album, az éneksítlus az én ízlésemnek kicsit 80-as évekbeli metálos, és ez bizony élőben még jobban kijött. A koncert valami iszonyú sújtós, földbe döngölős volt! A görög napon érlelt kemény stoner bizony működik rendesen. Első sorokban pólók átizzadva, vigyor az arcokon szétterülve, homlok-tarkó csípőből indítva, valahogy ezekkel lehetne leírni a hangulatot.

A szintén Görögországból, pontosabban Thessalonikiből érkezett Naxatras nem először járt nálunk. Ők inkább pszichedelikus vonalat képviselik a progresszív rock kiaknázhatatlannak tűnő színterén egy lágyabb, még utaztatósabb zenei világgal. Picit meglepett, hogy teltházat csináltak a Dürer középső termében, valahogy nem gondoltam, hogy ekkora lesz itthon az érdeklődés, megjegyzem, kétségtelenül megérdemelten. Első, azonos című lemezük (2015.) már önmagában igen erős volt, de a 2016-os és idei nagylemez kifejezetten magasra emelte őket. A lemezeken mindent analóg módon rögzítettek, ezért élőben máshogy szólalnak meg, de a vintage íz megmarad.

Először láttam őket, és sokkal jobban tetszett az a hangzás, amit tegnap este hallottam, élőben valahogy teltebb az egész, még úgy is azt éreztem, hogy körülölel, hogy egy fullra megpakolt teremben álltunk rengetegen. Teljesen bele lehetett merülni, hosszú órákon át elhallgattam volna. A zenei lágyság ellenére is súlyos basszusok és gitárriffek röpködtek, az atmoszférának pedig szépen aládolgozott a vizuáljuk, ami külön tetszett, nagyon egységes imidzset építettek fel. Nagyon remélem, hogy fogom még őket élőben látni!

Décsy Eszter
fotó: Zsiga Pál

 

Megosztom.

Comments are closed.

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu