Archív

Tegnap este a Desszert Feszt Budapest legújabb állomásán jártunk a Dürer Kert nagytermében. A harmadik éve futó rendezvénysorozat az idén is jobbnál jobb programokkal van tele a Cudi Purci Bokking (Respect!) szervezőinek áldozatos munkájának köszönhetően. Ezúttal a bostoni Elder varázsolta el a közönséget, akiket a szintén amerikai Ancestors kísért el, a német The Tidal Sleep és a hazai mezőnyből a Dungaree és a Slowmesh társaságában.

Az előzetes műsorrend szerint az Implant Pentru Refuz is tiszteletét tett volna az egynapos fesztiválként is funkcionáló eseményen, viszont egyéb okok miatt kimaradtak a programból. Az est első fellépője a budapesti Slowmesh zenekar volt. A magyar underground színtérről ismert VL45 tagságából alakult banda egy új gondolat mentén próbálja a grunge, doom, stoner hatásokat beépíteni a rájuk jellemző alapvetőn groove-os, dallamos metálba. Alapvetően jó az irány amit követnek, a színpadi kiállással sincs gond és megdörrentek rendesen, hála a nagyterem nyújtotta hangosítási lehetőségnek. A kis számú közönség előtt is intenzív, lelkes előadásban volt részünk a harminc perces játékidőben.

A másik hazai banda, a szegedi a Dungaree szintén a stoner-grunge-doom vonalon a mozgolódik és a hamarosan megjelenő nagylemez dalait mutatták be az est folyamán. A feszes, dinamikus színpadi munkának köszönhetően sikerült lekötni a nézők figyelmét és meg volt bennük az a fajta titokzatos befelé fordulás is, ami adott nekik egy kis egyéni ízt.

A német The Tidal Sleep melodikus post-hardcore/post-rockja friss hangzással és sajátos atmoszférával párosult. Számomra ők voltak az est egyik legizgalmasabb zenekara. A ritmusokat, hangulatokat és a különböző stíluselemet olyan természetességgel váltogatták, hogy igazán megérdemelnék a zenei áttörést és a szélesebb körben való ismertséget. A 2011-ben alakult zenekart a screamo jelzővel is illetik, amely jól mutatja mennyire összetett zenei világ az övék, ráadásul mindezt nagyon intenzíven, izgalmasan adják elő.

Az amerikai Ancestors post-metálja a melodikus oldalt képviselte és az idén megjelent Suspended in Reflections c. nagylemez jó néhány dalát hallhattuk az est folyamán. A 2006-ban alakult együttes pszichedelikus, instrumentális részekkel tarkított zenéje nagyon erőteljesnek bizonyult és hangulatteremtésben is feladták a leckét a várva várt Eldernek.

A bostoni srácokra nem is kellett sokat várni, kis átszerelés után felcsendültek az ötödik nagylemez, a tavaly megjelent Reflections of a Floating World c. album dalai. Több helyen elhangzott velük kapcsolatban, hogy erejük teljében vannak és ez valóban igaz a színpadi teljesítményt nézve is. A zenekar tagjai nagyon összehangoltan játszanak és jól látszik, hogy érett produkcióval van dolgunk. A progosabb, pszichedelikusabb témák nagyobb szerephez jutottak az új lemezen, a doom egy picit háttérbe szorult, viszont a számok hossza mit sem változott; 8-10 perces utazásban van részünk továbbra is a dalokat hallgatva. Élőben pedig nagyon üt ez az érdekes elegy, a néhol Black Sabbath, vagy Pink Floyd, Tool hatásokkal is tarkított zúzós-kísérletezős hangzás. A titok talán abban áll, hogy akárhányszor meghallgatjuk, annyiszor fel lehet benne fedezni valami újdonságot, előtte nem ismert kis zenei megoldásokat. A közönség pedig mindezt értékelte, örömmel vett részt az Elder nyújtotta zenei utazásban. A nagyívű szerzeményeknek köszönhetően pedig a zenekarra jellemző sajátos, összetéveszthetetlen hangulat lett úrrá a csaknem teltházas koncerttermen.

Libus Ágnes
fotó: Zsiga Pál

Megosztom.

Comments are closed.

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu