Archív

Egy estére két tucat zenész elhozta a nigériai napfényt, avagy Felebration 2018, az életigenlés ünnepe.

Fela Kuti neve talán még azoknak is ismerősen cseng, akiktől távolabb állnak az afrikai dallamok. A nigériai származású multiinstrumentalista zenész legalább olyan ismert művészetéről, mint emberi jogi aktivistaként. Az afrobeat stílust lényegében az ő nevéhez köthetjük, ő alakította ki először azt a komplex zenei egyveleget, ami a nigériai-ghánai highlife-on, jazzen, funkon, calypson, pszichedelikus rockon és nyugat-aftikai tradicionális dallamokon alapul. Fela termékeny alkotó volt, annyi nagylemezt adott ki, hogy összeszámolni is nehéz lenne. Hatalmas zenekarral, ütős és fúvós szekcióval, táncosokkal kiegészülve adtak elő átlagosan 15-20 perces kompozíciókat, energikus szólókkal és rendszerellenes, társadalmi igazságtalanságokról szóló szövegekkel. Zenei öröksége világszerte megkérdőjelezhetetlen és érezhető szinte minden zenei zsáneren belül.

A tavalyi nagy sikerű, teltházas, három órás Fela Kuti emlékestről sajnos csak utólag hallottam, mikor nyárderekán megjelent a Mabon Dawud Republic két single-je. Felabration a világ sok pontján október közepén van, Nigériában például több napos ünnep, nálunk (és egyben Közép-Európában) tavaly rendezték meg először, ezen debütált a Mabon Dawud Republic is. A tizennégyfős, progresszív afrobeat zenekar tavaly állt össze Fela Kuti emlékére, de olyannyira jól sikerült az esemény, hogy együtt is maradtak. A tagok rengeteg más formációból ismerősek lehetnek: Szőke Barna (ex-NemJuci, MYGL), Harangozó Sebestyén (gitár – Szabó Balázs Bandája), Hock Ernő (basszusgitár – Qualitons), Zahár Fanni – (alt szaxofon, fuvola – Ethnofil, SoulClap Budapest), Weisz GáborKováts Gergő (tenor- és bariton szaxofon), Meggyes Ádám (trombita), Csapó Krisztián(harsona), Bognár Szabolcs (billentyűs hangszerek, shekere), Halmos AndrásCzirják TamásKrecsmáry ZsoltBoros LeventeSzarvas Dávid (dob, ütőhangszerek). 

Idén az ünnepélyhez csatlakozott Sena Dagadu, Saïd Tichiti, M3nsaDele Sosimi is, a brit-nigériai afrobeat nagykövet is, illetve Cynthia Adjovi és Danny Anyim ghánai táncosok. Idén is telt ház volt, és mire bejutottunk a Trafó nagytermébe, az már dugig volt boldog, táncoló népekkel, a színpadon pedig rengetegsok zenéz bulizott, ünnepelt, olyan volt az egész, mintha nem is nekünk, hanem velünk együtt játszanának pusztán a zene és az öröm kedvéért és az életigenlés, napsütés, felszabadultság szavak futottak át az agyamon újra meg újra. Nem telt bele szinte egy percbe se, hogy felvegyük a ritmust. Három órás koncert volt, ahol lazán ki-be járkált és táncolt mindenki, olyan felszabadultan, amit ritkán látni. A zenészek elképesztő zenei alázattal játszottak fantasztikus dallamokat, rengeteget improvizálva, ettől pedig igazán különleges és megismételhetetlen volt az élmény, olyan valami, ami szavakkal alig kifejezhető. Úgy jöttem ki, mint akit kicseréltek, mintha egy hatalmas napsütésadagot nyomtak volna belém intravénásan. Kellett ez így a tél közeledte előtt. A Mabon Dawud Republic-é minden elismerés, hogy egy ilyen eseményt össze tudtak hozni, másodszor is. Jövőre saját nagylemezre készülnek olyan neves vendégelőadókkal, mint Pat ThomasDele Sosimi vagy Stevo Atambire.

képek, szavak: Décsy Eszter

Megosztom.

Comments are closed.

Le ne maradj semmiről! ;)

Kövess minket facebookon, mert kellenek a
jó arcok!
.
 NOWmagazin.hu