Archív

Négy dal, ami kicsit magyar, kicsit balkáni és nagyon metál. Roncsák Marcell ezúttal az otthonából merített, de nem is kellett igazán kutatnia az összetevők iránt. Mondhatjuk, hogy minden inspiráló részlet kéznél volt, csak zenévé kellett komponálni őket. Így jöhetett létre a  ̶d̶o̶m̶u̶s̶ .

A vajdasági multi-instrumentalista dalszerző szóló projektjének legújabb eredményeként egy EP-vel örvendeztette meg nemrég a hallgatóságot. A kislemezen négy dal található, melyeken érezhetően törekedett a balkános, folkos hangzásvilág megjelenítésére. A szerzemények között szerepel két instrumentális és két vokális dal, melyeknél hallhatunk magyar és szerb dalszöveget is.

Az első szám a Bajsa címet viseli, itt Ábrahám Máté közreműködésével egy cselló is feltűnik. Ahogy már megszokhattuk tőle, a szokásos zúzós vonal az alap itt is. Az ének inkább beszédszerű, előadásmódja népzenei hatást kelt, gitárbetétekkel váltakoznak az énekes részletek. Egy kisebb visszalassulás után pedig egy hosszabb gitárszóló következik egészen a végén felcsendülő dallamtémáig. A folytatásban jön a Horgos egy nagyon menő, groove-os metál gitárjátékkal. Itt is egyértelműen hallhatóak a balkáni motívumok, a szám második felében pedig egy hangulatos váltás jön. Kezdem azt érezni, hogy ez lesz a kedvenc dalom, de még türelmesen várok, nem kiabálom el. Ugyanis ezután jön a БТ (szerb billentyűzet off), egy komolyabb, baljós intro után elhangzanak a szerb szavak. Ettől függetlenül mégsem mondanám túl szerbnek ezt a dalt, viszont egyértelmű, hogy egy mélyebb, sötétebb hangot ütött meg itt Marcell. Az utolsó szám a Völgyes, mely már az első pillanattól egy igen erős népzenei hangulatot áraszt, ami nyilván a célja is volt a kezdetektől. Az összes szerzemény során megmaradt egy sajátos hangulat, ami végigkísér minket a majdnem 17 perc hosszú kislemezen.

Apró hozzáfűzés, hogy tetszik a dalcímek falu-, illetve városnevekkel való összekötésének ötlete. Ismerős az érzés, ami átfűti az EP-t magát, épp ezért is értékelem különösen az egész munkát. Viszont a dalok magukban is mindenképp megérnek (legalább) egy odafigyelős meghallgatást. Mind a metál, mind a folkzenei irányból tekintve izgalmas próbálkozás a kettő ötvözésére és amíg ilyen minőségű zenéket hallhatunk ennek eredményeként, addig mi járunk a legjobban.

Salvai Ádám

A cikk az NKA – Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program támogatásával készült

Megosztom.

Comments are closed.