Archív

A Black Nail Cabaret ez év novemberében adta ki negyedik stúdióalbumát Pseudopop címmel. Ezúttal a saját lemezkiadó, a Dichronaut Records égisze alatt jött létre a legújabb produktum. Hallgassuk meg!

A magyar dark pop duó, azaz Árvai-Illés Emese (ének) és Árvai Krisztián (billentyűk) rendszeresen játszik hazai és nemzetközi színpadokon egyaránt. A zenekar 2010-es debütálása óta folyamatosan jelentkezik lemezzel; a harmadik hanghordozó 2016 decemberében jelent meg Dichromat címmel a német Basic Unit Productions gondozásában. A BNC fokozatosan alakította ki saját stílusát; valahol a new wave és a kortárs popzene határmezsgyéjén mozognak. A synth noir megalkotói a most megjelent új lemezzel azonban elindultak egy másik, eddig ismeretlen úton. A műfaji kereteket átlépve egy nagyon izgalmas albumot sikerült létrehozniuk.

A Pseudopop egy fordulópont a Black Nail Cabaret életében. Kimásztunk egy dobozból amihez korábban annyira kötődtünk, de egy olyan cél felé megyünk amit mindig is el szerettünk volna érni. Nem akarunk bármiféle címkét aggatni erre a lemezre, mert a műfaji besorolások sokszor zavarosak, félreérhetőek. Hiszünk abban, hogy a popzene lehet tartalmas és avantgarde, és abban is, hogy az alternatív zene nagyobb közönséget is elérhet, nem csak egy szűkebb csoportot. Manapság sok a műfajok közötti átfedés és ez lehetőséget ad arra, hogy valami új születhessen – szerintünk ez rendkívül izgalmas és annyi mindent lehet tanulni!”

A zenei nyitottság pedig különösen szimpatikussá teszi őket.

“A Pseudopop tulajdonképpen egy összegzés, minden olyan zenét magába foglal ami óriási hatással volt az életünkre. Nem tudnánk pontosan megmondani, hogy melyik dallam vagy hangzás melyik impulzusra vezethető vissza. Egyszerűen kiürítettük a fejünket, eldobtuk a műfajokat és szabadjára engedtük, ami ki akart jönni. Végül is ez egy egészen jó kis hibridje lett a bennünk élő káosznak. Szeretnénk azt gondolni, hogy ez tulajdonképpen kortárs avantgarde popzene, dark alternatív gyökerekkel.”

Az album egésze nagyon jól szerkesztett, stílusos, de nem korlátok közé szorított dalokból áll. Sokkal üdébbnek, frissebbnek tűnik a hangzás; a zenekar nem ragaszkodik kimondottan az adott műfaj sajátosságaihoz. Emese hangja pedig gondoskodik a kellő sejtelmességről, darkos hangulatról is, mint pl a kedvenc Technicolor vagy az Unrequited Love c. számban. Emke egyediségét a szólólemezein is megcsodálhattuk, így nem  kérdés, hogy ez az egyéni énekstílus és az új lemez felszabadultsága új korszakot nyithat a zenekar életében.

Libus Ágnes

A cikk az NKA – Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program támogatásával készült

Megosztom.

Comments are closed.