Archív

NOW_7870.3

Épp a szombat esti EKTOMORFDEPRESSZIÓSUBSCRIBELEANDER RISING BLOODY ROOTSSUNSET koncertek között mászkáltunk a backstage-ben, amikor megláttam a folyosón Téglás Zolit. Odasettenkedtünk mellé, galád módon kihallgattuk a beszélgetését, majd lecsaptunk rá egy gyors interjúra, aminek szó nélkül és örömmel tett eleget. A történeti hűség megőrzése végett, és a felemelő pillanatok visszaadásának érdekében bocsássa meg az olvasó, hogy Zoli iszonyat aranyos akcentusát helyenként nem feltétlenül helyeztem a szerkesztői egyengető munka kalapácsa alá.

Szia Zoli! Pár hete voltál már itthon és szerepeltél az „Itthon vagy – Szeretlek Magyarország” című műsorban. Emlékszel, amikor megjelentek a stúdióban a néptáncos gyerekek és magyar népdalokat énekeltek neked, kiegészülve az Idoru-s Szolga Józsival?

Zoli: Igen, igen. Nagyon klassz volt.

Képzeld a bal szélső néptáncos leányzó az én kislányom volt!

Zoli: Tényleg? De jó! Az nagyon klassz! :) Tényleg nagyon nagy meglepetés volt. A gyerekek is, és gyerekkori barátom, Józsi is.

Nekem is hatalmas meglepetés volt, ugyanis előtte annyit mondott, hogy megy a tévébe énekelni egy bácsinak, akit most hazahoztak erre a műsorra. Erre azt látom, hogy két kedvenc énekesem is ott van. :)

Zoli: Bácsinak! Hahaha! Nagyon aranyos! :) Igen, Józsi nagyon jó énekes, nem csodálom, hogy szereted.

Na, és mi járatban újra itthon?

Zoli: Most azért vagyok itthon, mert pénteken énekeltem a Duna TV Kívánságkosár műsorában. Az A csitári hegyek alatt című nótát adtuk elő egy cigányzenekarral. Nagyon klassz volt!

Mi a nagybátyámmal minden nap néztük ezt a műsort kint Amerikában is, és mivel ő nemrég halt meg , az ő emlékére be akartam állni a Kívánságkosárba elénekelni ezt a dalt. De nagyon nehéz volt egyébként. Volt egy fél szám „beálló”, aztán egyből toltuk, és akkor ők húzzák-nyomják, tudod, az egész zenekar. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz egy cigányzenekarral együtt énekelni, de ez nagyon nagy zenei élmény volt nekem.

Az előbb „akaratomon kívül” belefüleltem a beszélgetésetekbe azzal a sráccal, és mintha azt hallottam volna, hogy hazaköltözöl, és itt akarsz élni. Ez tényleg igaz? Itt képzeled el az életedet?

Zoli: Igen igaz. Igazából itt érzem magam jól. Itt érzem, hogy otthon vagyok.

Sokat tett hozzá ehhez az érzéshez ez a múltkori Magyar Televíziós hazahozatás, és az abban a két napban ért élmények?

Zoli: Persze, az nagyon klassz volt, de mindig ezt akartam csinálni, hogy visszajövök ide élni. Én mindig is éreztem, hogy ide tartozom. Meg az is benne van a dologban, hogy sok magyarnak mostanában el kell mennie innen, ha dolgozni akar, de én meg azt érzem, hogy itt sokkal többet tudnék dolgozni. De mellette persze bárhol a világon dolgozni fogok, főleg természetesen zenei produkciókban.

Ezt az Ignite-tal hogyan fogod tudni összeegyeztetni?

Zoli: Most csináljuk az új lemezt, ha az készen van, elmegyünk turnézni. Az meg, hogy én innen repülök a helyszínre vagy Los Angelesből, az ugyanaz. Ez nem okozhat problémát.

De azért így a próbák azok problémásak lehetnek, nem?

Zoli: Hát, amikor kész a lemez, és lenyomunk két turnét, akkor nem „próbálkozunk”. Igazából ma már egyik zenekar sem szokott szerintem turné közben „próbálkozni”. Amikor meg lemezeket írunk majd, akkor Los Angelesben fogok élni természetesen. Nagyon sok zenekar működik így amúgy; a Rise Against tagjai is szinte mind más országban élnek.

A nagyobb problémát inkább a jótékonysági cégem irányítása fogja okozni. Van nekem ez a Pelican Rescue Team-em, akikkel pelikánokat mentünk meg szerte Amerikában. Ez most nagyon megy, és támogatnak is minket sokan. A csoportom kint van a tengerparton minden nap, úgyhogy ez nagyon fontos nekem, de nem lesz ezzel sem probléma szerintem.

NOW_7866.3

És itthon mivel szeretnél foglalkozni?

Zoli: Nagyon szeretnék például pálinkát főzni. :) Azt nagyon szeretem! De csak csinálni, inni nem! :) Mellette itthon is írnám az Ignite dalokat, méghozzá sokkal több magyar hatással. Van egy amerikai mondás: Don’t reinvent the wheel! (kb. Ne találd fel újra a spanyolviaszt). Tudom, hogy vannak már ilyen próbálkozások, de nekem a magyar népzene, és magyar kultúra nagyon fontos. Most dolgoztam fel például Petőfi Sándor Falu végén kurta kocsma című versét is. Ezeket a magyar verseket és magyar népzenéket szeretném minél jobban beépíteni az Ignite zenéjébe. Sőt, az is a terveim között szerepel, hogy esetleg írnánk egy teljesen magyar nyelvű lemezt. Azt is szeretném, hogy Magyarországon ne csak egy helyen tudjunk játszani, hanem sokkal több helyen; 50-60 helyen akár. Pláne, ha „kimegyünk” vidékre ilyen kiskocsmákba játszani. Az nagyon klassz lenne! Én nagyon szeretek magyarok előtt játszani!

Na, ez azért bátor vállalkozás! :) A zenekar is benne lenne ebben?

Zoli: Persze, ők is nagyon szeretnek itt játszani. Tök komolyan! Mindig meg voltak őrülve, amikor itt játszottunk.

A pálinkafőzés és az Ignite-os dolgok mellett valami projekt nem férne még bele az életedbe itthon? Ilyen terveid nincsenek?

Zoli: A pálinkafőzés mellett nagyon szeretnék még Veresegyházon, ahol lakom, angolt tanítani gyerekeknek. Nagyon fontos ez egy gyerek életében szerintem. Sokkal jobban boldogul az életben, ha tud pár idegen nyelvet. Ezen kívül szeretnék még magyar zenekaroknak segíteni esetleg a tanácsaimmal, hogy magasabb szintre tudjanak lépni, mert azt látom, hogy rengeteg olyan banda van itt még underground szinten is, akik érdemesek lennének egy nagy nemzetközi karrierre.

Na! Akkor azt hirdethetjük, hogy aki hozzáértő tanácsokra vágyik egy igazi jószívű, nemzetközileg elismert sztártól, az keresse Téglás Zolit?

Zoli: (nevet) Köszi, nagyon aranyos vagy! Persze, nagyon klassz lenne segíteni zenekaroknak. Ez nekem abszolút belefér az életembe.

Akkor mi előre is nagyon köszönjük ezt az önzetlen segítséget a magyar zenekarok nevében is, és nagyon örülünk, hogy újra határainkon belül tudhatunk téged! :)

Zoli: Én örülök, hogy végre itt lehetek és segíthetek, ha van rá igény. :)

Máté Peti
Fotó: Zsiga Pál

NOW_7869.2

Megosztom.

Szólj hozzá