Archív

NOW_7900

November utolsó szombatjára egy hosszúra nyúlt este erejéig visszatért a fesztiválszezon hangulata a PeCsába, ahol a Depresszió tartotta a Csak a ZENE névre hallgató turnéjának záró estéjét. Ebből az alkalomból meg is duplázták a fellépő zenekarok számát, méghozzá olyan bandákkal, akik önmaguk is érettek lennének már egy önálló PeCsás bulira. Nem is gondolkoztam sokat, hogy ott-e a helyem. És ha már ott voltam, diktafon végre kaptam majd’ minden bandát egy rövid kis értékelésre, ezeket a beszámoló végén olvashatjátok.

 

Fél 6 magasságában lépett színpadra a turnén végig játszó fiatal Sunset zenekar, akiknek fel volt adva a lecke rendesen; nekik kellett először átmozgatniuk erőteljes modern metál muzsikájukkal a PeCsába még javában csak beszivárgó embereket. Le a kalappal, mert ez annak ellenére is maradéktalanul sikerült, hogy – mint az később az interjúban kiderült – a produkciójuk fele egy tolvajnak köszönhetően nem tudott megjelenni velük a színpadon. Előadásuk csúcspontja számomra a foghíjas és szürreálisan sötét nézőtér előtt nyomott intró és kezdő Imszomnia, illetve a záró Lorelei volt.

 

NOW_7262

A Sunset bulija után elég komoly generációváltás történt a színpadon. Következett a veterán trash legenda, Smici által vezetett Bloody Roots, akiket olyannyira szeretek, hogy első lemezükre szoktam eszeveszetten snowboardozni. :) Elég romantikus dolog volt egy színpadon látni Smicit és fiát, Balázst, aki megszólalásig hasonlít a 20 évvel ezelőtti faterra. A gondos apuka át is engedett minden szólót a gyereknek, de mellette pillanat alatt az ujja köré csavarta a fiatalabb hallgatókat is, akiknek jó része max csak másnapos rettegő gondolat lehetett anya vagy apa fejében, amikor Smici már ezeken a deszkákon mészárolt.

 

NOW_7371

Smici bácsiék elég magasra tették a lécet Leanderéknek. Úgy tűnik, hogy a gyors beállás alatt tömegesen sikongató kiscsajok kellő magabiztosságot adtak ezeknek a pernahajdereknek, mert irgalmatlan bulit csaptak. Itt is a kezdés volt nekem az egyik csúcspont. A kedvencemmel, a Bennem-mel indítottak, aminek az elejét az újabban repertoárjukba vett elektronikus zenei elemekkel kavartak meg, mely szintén felfedezhető a most is játszott Öngyötrő című nótájukban. Tök jól áll nekik. Nagyot szólt a másik kedvenc Reborn is, melyben a szólók előtti zúzós résznél Leander és Ati simogatta egymást egy kicsit a színpadon. Régóta rebesgetik esetükben ugye a halford-i identitást, de minden leányzót megnyugtathatok; a srácok egyszerűen csak idióták. :) A tragikusan elhunyt Suicide Silence énekesének emlékére eljátszották a You Live Once-t, melyben Leander olyan ordibálást rendezett, hogy félő volt, rohamkocsi viszi el a színpadról valamelyik gégészeti ambulanciára. Ebben a szörnyű esetben viszont szegényebbek lettünk volna egy dramaturgiailag remekül összerakott Szomorú Vasárnappal, aminek az elején egy szótag beéneklésével egyből dalra fakasztotta az addigra igen komoly számúra duzzadt tömeget.

Elég jól mutatja a zenekar komolytalansági együtthatóját, hogy a ráadásban Jozzy dönthette el ott helyben a színpadon, hogy melyik pop feldolgozást játsszák. Rihannára esett a választása. :) Én annyira nem kutiválom ezeket a nótákat, de majd kiszorulnak előbb-utóbb a setlistből… :)

 

NOW_7701

Ezután a hazai szinten nagyon rutinosnak számító Subscribe-nak jutott a terep, a koncert utáni interjúban pedig furcsa dolgokat mondtak a PeCsához fűződő viszonyukról… Ez a disszonancia mindenesetre nem jött le a színpadról, ellentétben Bálinttal, aki többször mélyen a közönség soraiba hatolt, a Kiss and Kill Your Boyfriend alatt pedig az egész PeCsát seggre ültette. Szó szerint. Nagy csibészség volt még a Devil Take the Hindmost alatti giga circle pit első szóra való létrehozása. Profik a színpadon, na.

 

NOW_7774

A beszámoló írás és interjú készítés parallel folyamatának sajnos a Depresszió koncertje esett áldozatául, így rájuk csak az utolsó nótákra keveredtem vissza a színpad elé, de A mi forradalmunk és a Nem akarok elszakadni így is megmutatta, hogy miért tudják 13 éve megtölteni akár a PeCsát is.

 

NOW_8027

Az este legnagyobb feladata az Ektomorfra várt, ugyanis a Depi után durván megcsappant rocker sereget kellett újra megmozgatni. A vége durva mészárlás lett… :) Zotya kora délutántól vesekő megelőző terápiát folytatott a backstage-ben, ami miatt az átkötő szövegeknél néha eszembe jutott Szalacsi Sanyi bácsi, de szerencsére a Paksi Endrei szintet nem sikerült elérnie… :) Sőt, olyan extázisban volt végig, hogy egy pillanat alatt ruszki ipari mosógéppé változtatta a nézőteret. Elég, ha annyit mondok, hogy már a második dalnál, a Gipsy-nél a sípcsontomba csapódott egy illuminált kiscsaj a sörével együtt, pedig én a keverőnél pihentem…

 

Novellát tudnék írni erről az estéről, de nem akarom tovább fájdítani Lucifer azon báránykáinak a szívét, akik buta módon inkább otthon maradtak. Fergeteges este volt!

 

SUNSET

Srácok! Milyen volt ma a PeCsa színpadán állni, és hogyan értékelnétek ezt a turnét a Depivel?

Hámori Dávid: Én túlzás nélkül mondhatom, hogy gyerekkori álmom teljesült ma. 8 évvel ezelőtt az 5 éves Depi szülinapi koncerten fogadtam meg, hogy egyszer én is ott fogok állni ezen a színpadon, és most összejött. Nagyon hálásak vagyunk érte a Depressziónak! Ez igazi Dreams come true feeling!

Devecz Ádám: Nagyon jó volt az egész turné, eszméletlen módon élveztük minden pillanatát. Talán csak az rontja az összképet, hogy valami tróger Pécsett lenyúlta a csomagtartóból a laptopomat, ami azért fáj nagyon, mert azon voltak a grafikai cuccaink és a samplereink, úgyhogy a fél showt ellopták a mai estéről konkrétan. Jutalom jár annak, aki visszaszolgáltatja!

 

BLOODY ROOTS

Milyen érzés volt újra a PeCsa színpadán állni? Nem volt furcsa ilyen korai órán kezdeni azokon a deszkákon, ahol a Moby Dick-kel évtizedekig ti voltatok a főbanda?

Smici: Giga koncertekben már volt részünk, hiszen több koncerten, fesztiválon játszottunk már hazai és külföldi sztárok előtt, de a Petőfi Csarnoknak számomra misztikuma van! Egy olyan kultikus hely, ahol a hazai rockélet legfontosabb koncertjei zajlottak és a Moby Dick zenekar révén rengeteg sikerem fűződik hozzá! Ott fellépni mindig presztízst, rangot jelentett és ez ma sincs másképpen! Óriási várakozással és izgalommal tekintettünk a koncert elé és azt kell mondjam többet kaptunk, mint amennyire legoptimistábban számíthattunk! Csodás volt a koncert, remek szervezés, technika hibátlan és hangulatilag felejthetetlen! A 18 órás korai kezdésünk ellenére rengetegen voltak ránk kíváncsiak és sikerült a formát hoznunk, úgy érzem jól játszott a csapat! Izgalom és drukk volt bennem, hogy lesznek-e a színpad előtt elegen, de tisztában vagyok az erőviszonyokkal, ezért egyáltalán nem zavart a korai kezdés! Számunkra elismerés, hogy egy ilyen minőségi, nívós rendezvény részesei lehettünk és győzelem, hogy a korai kezdés ellenére sikeresen bizonyítottunk!

Milyen mérföldkövek vagy fontosabb események várhatóak a mostanában a Bloody Roots életében?

Smici: December 30-án évzáró koncertre készülünk a szintén soproni Dalriada zenekarral, ami a hazai környezet miatt mindig nagyobb izgalmat, egy felfokozott érzelmi állapotot eredményez! Közben gyűjtögetjük az ötleteket a következő, harmadik Bloody Roots albumra, amit jövő év vége felé szeretnénk megjelentetni, ami igaz odébb van, de addig rengeteg munka vár ránk!

 

LEANDER RISING

Rengeteg nagy helyen és fesztiválon felléptetek már az elmúlt 3 évben, de milyen érzés volt először bevenni a PeCsa deszkáit is?

Leander: Igen, a mai volt itt az első alkalom, és minden pillanatát élveztük. Valóban játszottunk már nagyobb színpadokon, de a PeCsa azért kultikus hely. Kicsit aggódtunk amúgy, hogy a fesztiválos körülmények között nem nagyon volt lehetőség a beállásra – mármint a hangszereinkkel… (nevetünk) -, de Szűcs Szabolcs hangosított ma minket is, akit amúgy az egyik legjobb hazai hangmérnöknek tartok ma, és tökéletes hangzást csinált nekünk. Köszi, Szabi!

Jozzy: Nekem is nagyon nagy élmény volt a PeCsa színpadán állni. Amikor meséltem kollegáknak, haveroknak, hogy hol fogunk játszani, akkor mindenki dobott egy hátast. Én is… :) Régóta vágyom már erre, a szabadtérire pedig még inkább! Remélem előbb-utóbb az is össze fog jönni!

Új lemezről mit tudhatunk?

Leander: Én sem tudok semmit! :) Egyelőre még mi magunk sem tudjuk, hogy az az 5 nóta, amit eddig megcsináltunk, az EP-re fog-e menni, vagy az lesz az új lemez első fele. De a lényeg a lényeg, hogy 2014-ben biztosan lesz majd új lemez.

Marad az a tendencia, hogy előre kiszórjátok YouTube-ra a dalokat?

Leander: Szerintem igen. Vagy inkább azt mondom, hogy időnként ki fogunk tenni a netre új dalokat, és akkor mire eljutunk a lemez készítés végére, addigra lesz egy pár új nóta, ami mindenki előtt ismert lesz már.

 

SUBSCRIBE

Sokadik alkalommal játszottok már itt a PeCsában. Meg lehet ezt szokni, vagy mit jelent ez Nektek egyáltalán?

Bálint: Hú, ez lehet, hogy hülyén fog hangzani, de kicsit lehúzó ez a PeCsás miliő, de ettől függetlenül most nagyon imádtam. Főleg azért mert a lemezkészítés miatt tök rég nem játszottunk már, úgyhogy végre ki tudtam engedni a gőzt.

Attila: Én úgy érzem, hogy ezt a PeCsát nem nekem építették. Messze vannak az emberek, sok a hely, nagyon cseng… Én azt szeretem, amikor érzem az emberek izzadtság szagát, amikor benne vannak a pofámban a lábaim előtt és, ha megbotlok a színpadon, akkor visszalöknek oda. Nekem egy koncert arról szól, hogy kapod és adod az energiát, ami viszont akkor működik faszán szerintem, ha minél közelebb vagyunk a közönséghez. A legjobb koncertélményeim nem véletlenül kis klub bulikból valók, de azért nyilván hatalmas megtiszteltetés volt ma itt játszani.

 

EKTOMORF

Nagyon régen nem játszottatok már itthon, a PeCsában pedig már vagy 8 éve. Milyen élmény volt? Mennyire zavart titeket, hogy a Depi után eléggé megcsappant a tömeg?

Murvai Szabi: Hatalmas élmény volt! Imádunk itthon játszani. Azt el kell mondanom, hogy nem mindig tudunk koncertek előtt próbálni, de erre a mai estére nagyon felkészültünk, és nagyon jó volt, hogy ilyen jól vették a lapot a srácok a nézőtéren. Az sem volt para, hogy sokan hazamentek, mert akik itt maradtak, azok kurvára benne voltak a dologban. Ahogy a gatyádat elnézem, ezt te is tapasztaltad Petikém! :)

 

A srácokkal olvashattok majd egy hosszabb interjút is a napokban, most ennyi… :)

 

Máté Peti

Képek: Zsiga Pál

.

Megosztom.

Szólj hozzá