Archív

vadfrutt

Darabok címmel kedden, december 10-én jelent meg a Vad Fruttik új albuma, holnap pedig lemezbemutató nagy koncertet tartanak a PeCsában, vendég az Ivan & the Parazol. Meghallgattam a lemezt, és gondolkoztam. Sokat…

 

Vad Fruttikkal három éve nem történt semmi. Talán maradhatott volna ez így továbbra is. Persze, voltak megcsillanó pillanatok, de akkor is. Jobb a békesség. A Nekem senkim sincsen még vállalható volt, tarisznyás bölcsészlányok tömegének nedvesítette a bugyiját, és teszi a mai napig is. Többnyire érfelvágós zene, tipikusan csapongó alter zene és szövegek, amivel alapvetően nincs baj, ez a műfaj ilyen. Nekem nem is ezzel lett bajom az utóbbi 1-2 évben (én is bölcsész szakot végeztem…).

 

Tavaly karácsonykor hőn szeretett multicégem évzáró bulit tartott, és meghívták játszani a Vad Fruttikat. Ennek hallatán elsőre örültem, a legutóbbi (értsd: 4 évvel ezelőtti) információim szerint még egy teljesen jó alter koncertbandáról van szó. Hát nem. Nagy multicégről van szó, ergó elég szép pénzt fizethettek a koncertért, ennek ellenére a tömény undor és unalom ömlött le a színpadról azalatt a fél óra alatt, amíg játszottak. Jó-jó, persze, nyilván nem leányálom egy rakás öltönyös majomnak haknizni, de akkor ember, ne vállald el.

 

Aztán jött a nyár, fesztiválok, és persze bele-belefut az ember Vad Fruttikba. Érezhető volt, hogy vissza szeretnének térni, erőlködtek a srácok rendesen. SZIN-en végignéztem a teljes koncertet, és továbbra is az volt az érzésem, hogy ezek a srácok bizony nagyon kiégtek. Aztán most ősztől ömlött a Petőfiről a Válaszok nélkül, ami igazából egy vállalható nóta, húzós, igazi Vad Fruttik szám, de egy kicsit túl sokat hallottam. Ez volt az album előszele.

 

 

De térjünk is rá a lemezre. A beharangozó szerint ez minden eddiginél kidolgozottabb, elmélyültebb album lett.  “A Fénystopposok után másfél évig nem írtam dalszöveget. Próbáltam elfelejteni az albumot, meg kedvem sem volt ezzel foglalkozni.” – nyilatkozta Likó Marcell frontember – “Nem szeretem, ha valami nem elég zajos, vagy elég torz, vagy ha valami túl könnyen befogadható. Úgyhogy a dalok is ilyenek lettek – vagy szerkezetükben, vagy szövegükben, vagy hangszerelésükben.”

Nos, van benne zaj, meg torzítás, az egész lemez abszolút gitárcentrikus, vannak benne egész jó elektronikus effektek, de nem nevezném különösebben zajosnak, vagy torznak. Majd minden szám egy sémára van felhúzva: szöveg-lágyabb felvezető, keményebb refrén, és ezek váltakozása. Nem egysíkú, de nem is túl változatos. Az albumot a Válaszok nélkül viszi, az Éjszaka zeneileg már izgalmas, kísérletezőbb is, és zaj is van benne, de nem ez a jellemző a többi számra. A Szemben a nappal és a Darabokban például kifejezetten unalmas, langyos.

 

Ha valaki nem meggyőződéses Vad Fruttik rajongó, csak akkor akkor menjen el a holnapi lemezbemutatóra, ha tényleg, de komolyan nincs semmi jobb dolga. Semmit nem veszít, ha otthon marad és inkább a falat nézi. Továbbra is úgy érzem, hogy sajnos kiégtek a srácok. Meglátjuk…

 

DE

Kapcsolódó:

SZIN 2013

 

 

 

 

 

 

Megosztom.

Szólj hozzá