Archív

A Mana Mana 20-i partiján egy régi harcostársuk [dunkelbunt] tett egy kis kiruccanást nálunk, nem sokkal az amerikai turnéja után, és kevéssel az európai előtt. Legutóbb a múlt év tavaszán járt nálunk, a bécsi lemezlovas-producer és hobbi fűszer mixer. Hűséges partnerei pedig most is a Savages y Suefo voltak, azaz a multikulti producer & dj duo from Budapest. A zene pedig teljes fúzió, amelyben a különböző világzenei alapok, az electroswing, a hip-hop, a dub és a dubstep alkot robbanó elegyet. A véletlen folytán dupla kislemez bemutatóként funkcionáló bulira is hasonló eklektikát ígértek, és azt hiszem, hogy állták a szavukat.

 

Csörömpölve vágtázott el mellettünk a csodasárga combino, melynek színe, szaga, és állaga semmihez sem fogható. Hátrahagyott minket, de csak amúgy, mint egy igaz kísérő, hiszen mindketten tudtuk, hogy hamarosan újra találkozunk. Bele is vetettük magunkat a Király utca forgatagába, hogy teleszívjuk tüdőnket a hűvös budapesti éjszaka sajátságos, pénteki  aromájával. Kicsit lassítottunk a híresen olcsó pizzazabáló-talponálló mellett, de mivel a hírhedt sor most is ott kanyargott a bejárat szájában, ezért legyintve kapcsoltunk újra menetsebességbe. Tapasztalt éji versenyzőkhöz híven dupla kuplunggal váltottunk ütemet, a villanypásztorral kényszerből elkerített templom előtt, hogy aztán az utca leghíresebb autójavítójába parkoljunk le.

 

Dunkelbunt, azaz Ulf Lindemann, hamburgi születésű úriember, és itt kezdte zenei pályáját, ám hamar áttette székhelyét Bécsbe, mivel a kétezres évek elején annyira lenyűgözte a város villódzó, multikulturális elektronikus zenei élete, hogy rögvest le is tette voksát a császárváros mellett. Monsieur Dunkelbuntot elvarázsolta a sokfajta hatás, amivel itt szembesült, különösen a balkáni területekről kivándoroltak gazdag zenei tradíciójába szeretett bele. Jellegzetes, elektronikával, erőteljes ritmusokkal és balkáni népzenével bőséggel átitatott szettjei, hamar nagy népszerűséget hoztak neki. Ám nem csak DJ-ként és remixerként tevékenykedett ezen éveiben, hanem évekig dolgozott első nagylemezén, a Morgenlandfahrton (azaz Keleti utazáson), melyet 2007-ben tárt a nagyközönség elé.

 

A Kuplung alapvetően egy kellemes hely, én legalábbis kedvelem, a belső, parti terem pedig kifejezetten jó elrendezésű, és hangulatos, félhomályos révülő helység benyomását kelti. Érkezésünk után, rögvest meg is céloztuk a helység központi elemét, az italmérést, ami nem volt különösebben nehéz, mivel a kezdeti bő egyórás taktusban, közel sem volt annyi érdeklődő, mint amire számítottam.

 

A Savages y Suefo pörgette a lemezeket, és dobta az ütemeket egészen éjközépig, így bátran mondhatjuk, hogy ez egy későn beérő, miénk az éjszaka típusú buli volt, hiszen az est sztárvendége, a bécsi bácsi, csak éjfél után vette át a biciklikormányt, ámbátor addig is több ízben konzultált az előbb említett duóval, és néha még mintha bele is szólt, avagy kevert volna kicsit a témába. Nem hiába, a hobbi fűszer mixer lelke nem nyugodhat.

 

A Savages y Suefo név két budapesti dj/producert takar, mindketten az eklektikus zenei szcénából jöttek. Játszanak is mindent, ami eszükbe jut, de leginkább a downtempo, a dub, a hip-hop, a funk, és a swing keverékét, gyakran balkáni, latin és keleti fúziókban. Savages 2008-ban jelentette meg Five Finger Discount című első szólólemezét a Chameleon Records-nál. Még ebben az évben összehozták közös projektjüket Suefoval, célként pedig a dj-ként is játszott eklektikus zenék készítését lőtték be.

 

Bevallom én kicsit meglepődtem, hogy ilyen sokára tartogatták [dunkelbunt]-ot – ehhez nyilván hozzátartozik az is, hogy az ő keverékei nem kicsit ragadták meg a fantáziámat – de végül is az kétségtelen, hogy így jól ki lehet tartani egy bulit, főleg az olyanok számára, akik miatta érkeztek.

 

Éjfélhez közeledvén növekszik a tömeg is, „vérszagra gyűl az éji vad”, egyre több és nagyobb társaságok érkeznek, sőt még egy tekintélyes – láthatóan külföldi diákokból álló – csoport is belibben, rájuk nézve pedig azt kívánom, bárcsak annyi alkohol lenne az én szervezetemben is, mint amivel ők gyorsítottak be érkezésük előtt.

 

Ahogy azt is érdekes megfigyelni, hogy a magyar közönség nagy hányada, láthatóan mennyire nincs tisztában azzal, hogy kit és mit is hall valójában. Ahogy a nézőközönséget figyelem, egyre inkább érik bennem a gondolat, hogy az itt lévők közül, szép számmal vannak olyanok, akik felől éppen bármi más is szólhatna. Ők akkor is ugyanennyire élveznék, ugyanígy néznének ki, és ugyanígy ropnák a parketten. Számomra meglepő, hogy a tudatos zenehallgatás, már ha létezik ilyen – én azért remélem, hogy igen –  egyelőre nem akarja megmutatni magát, legalább is nem ezekben a berkekben.

 

Monsieur Dunkelbunt – aki idén egy öt számos maxival (Ich grill mit Dir die Abendsonne) nyitott – sajátságosan varázslatos elegyet kever az asztalunkra. Hibába eklektikus, ahogy a különböző stílusok között ugrál, mindemellett annyira jól képes megfogni egy-egy műfaj jellemzőit, és velejét, hogy az szinte öröm a fülnek. Hozzátartozik, hogy én, aki mindenevőnek tartom magam, sem rajongom őrjöngve minden keveréséért, de az biztos, hogy akik szeretik az elektronikus zenébe oltott örökségeket, illetve a multikulti hibrideket, azok bizton örömüket fogják lelni a fiatalember munkásságában.

 

Szabó Tamás

Képek: acebook.com/monsieur.dunkelbunt,  és jómagam.

Megosztom.

Szólj hozzá