Archív

Pár nappal ezelőtt, december 24.-én jelent meg a Hands Of Doom prezentációjában a magyar Urania új lemeze, ami a zenekarnak megint egy új korszakát mutatja be. Ezzel az anyaggal az Urania egy új kísérletezős, stoner világba kalauzol el minket. A csapat egyébként az album után pihenő pályára küldi magát, hogy más dolgokkal tudjanak foglalkozni.

A zenekar még anno 2010-ben lépett a pályára, és szülte meg az első riffeket. Egyedi módon akarták megközelíteni az akkor már eléggé  kitaposott stoner útvonalat. Az első CD-t Aiwass hozta egyedül létre, és próbált meg valami zenekart kovácsolni a projektből. Én is még 2010 telén láttam őket először, akkor még nem voltam tőle elragadtatva, de manapság már nagyon is szeretem ezt a furcsa, de zseniális pszichedelikus, stoneres valamit.

2013-ra a zenekar újra összeállt próbálni új tagokkal, aminek ez a lemez lett az eredménye.

Tagok:
Aiwass Norbi – gitár
Kormos Tamás – bőgő
Juhász Pál András – dob

Urania - Drive

Az album kezdete egy pisilős, reggeli pillanatokból készült montázs. Persze nem kell sokáig várni hogy egy autót is meghalljunk dübörögni a háttérben. Ezután már rögtön kezdetét is veszi az őrület elindul a sivatagi izomautós száguldós stoner világ. A második szám, a Who Was in My Room at Night című nóta, már hirtelen a közepébe csap mindennek. Először egy kicsi space hatás van a számban, de nem kell sok idő hogy felröfögjenek a gitárok, és induljon a motor is.

Az AK48 már egy kicsit pszichedelikusabbra sikerült, végig ott van az a flanger effekt hangzás, de ami az egészet érdekessé teszi az  a közepén belépő elég metálos rész, duplázással, zúzással meg mindennel ami kell, aztán újra pszichedelia. Az Intensive című nóta, pedig hasonlít is egy intenzív osztály hangulatához, sok minden van benne, néhol őrült, néhol komor, és itt-ott van benne a melankólia is.

A H.E.L.L. már egy teljesen más megközelítés, ez azon is látszik hogy ez az egyetlen szám a lemezen ahol szöveg, ének is van. Nekem pont ez miatt ez lett a nagy befutó a korongról. A hangulata a drogoktól áztatott országút feelinghez hasonlítható, amin száguldunk a zenével együtt. Érdekes elvont ének lett a zene alatt, kicsit olyan woodoo szertartáshoz hasonlítható az a kántálás szerű dallam.

A következő nóták már nyugodtabbak, ott már hallatszik a klasszikus Kyuss vonal is. Ezek nem nagyon kísérletezős számok, csak szimplán vannak, és jók. Az utolsó szám a Drive viszont már egy nagyon jazz alapokon nyugvó kis track lett, rengeteg elszállós space beütéssel. Basszus, és a dobok háborújának lehetne mondani ezt az utolsó levezető nótát. Itt már nincs röfögő basszus, és gitár csak a jazz tisztasága.

Aki szereti azt a Kyuss, stoner viágot annak érdemes meghallgatni a magyar csapat muzsikáját. Az album ingyen le is tölthető, és meghallgatható itt!

Zsirmon Norbert

Megosztom.

Szólj hozzá