Archív

 Cudar egy hideg volt a hétvégén, egymással, és persze a meteorológusokkal nagy egyetértésben megállapítottuk, hogy bizony itt fagypont alatti hőmérséklet várható éjszakára. Mindenesetre, az arcunkra mosolyt szaggató széllel szemben, vágtuk át magunkat, hogy megnézzük mit főznek a Duna-partra vetett óriáscetben.

 

Hurka, kolbász, malacpecsenye. Ahogy mondani is szokás, minimum ez dukál az ilyen időjárásban is szabadba merészkedő népségnek. Illetve néhány réteg pulóver (külsőleg és belsőleg használatos egyaránt). Ilyesfajta hangulatban érkeztünk meg, az eddig túlságosan nagy népszerűségnek nem örvendő, Bálna Budapest bevásárlóközpont szájába. Itt került megrendezésre ugyanis, az Edd meg amit főztél felkiáltású látványdisznótor.

 

Mi a szombati napot céloztuk meg, mivel a meghirdetett programok alapján is ez tűnt az ígéretesebbnek. Szó esett itt 30 darab jószág feldolgozásáról (a két nap alatt), sajtkészítő, illetve sör és pálinkafőző mesterekről, hatalmas szabadtéri húsboltról, és élő koncertekről is. No és persze a Robur DJ-busz (koncepció jeles, a megvalósítás mondjuk már kevésbé).

 

Már javában a délutánban tapostunk mire feltűnt a nagytestű szörnyeteg a láthatáron. Ám azt kell mondjam, hogy a cudar időjárás rányomta a bélyegét a látogatók számára és kedvére is. Ugyan tudjuk, hogy disznót vágni nem kifejezetten jó melegben (itt jegyzem meg, hogy vágás természetesen nem volt a helyszínen, csak feldolgozás), de mivel az egyszeri látogatók jóval kevesebbet mozogtak, mint a szakik, ezért elkerülhetetlen fázni kezdtek. Ennek a képletnek az eredményét hamarosan mi is éreztük. Futottunk néhány gyors kört, megnéztük azt a néhány standot ami állta a hideget, közben a kis kültéri(!) színpadon lement néhány feldolgozás ismert előadóktól. Majd konstatáltuk, hogy a hurka-kolbász büfénél végeláthatatlan sor kígyózik. Két választási lehetőséget láttunk magunk előtt, be a Bálnába, avagy a Jónás Kézműves Sörház (rögtön az állat szájában). Egyértelmű volt a válasz.

 

Bevallom én ezelőtt még nem jártam itt, ám már halottam jóféléket felőle. A névválasztást pedig azt hiszem nem kell méltatnom. A feltámadóban lévő, hazai kézműves sör diadalmenetének egy újabb tagját ismerhettem meg eme sörház személyében. Akik amellett, hogy remek dolgokat csapolnak, láthatóan az egész rendezvény lebonyolításához szervesen hozzájárultak. Megkockáztatom azt is, hogy (már csak az említett időjárásra való tekintettel is) náluk futott össze majd az összes szál. A hentes urak ide jártak be vízért (meg gondolom szíverősítőért is), az ő sörüket csapolták odakint, a hurka-kolbászfaló is az ő segedelmükkel futott, illetve egy-két zenekari tagra is ráismertünk, akik a pultot támasztották (természetesen csak a fellépés után). Nem mellesleg pedig náluk volt meleg!

 

Olyan szinten kellemes volt Jónás jobbján ücsörögni, hogy a Bálna száját is csak később hagytuk el, midőn a kinti sor apadni látszott, így végre szemrevételezhettük a faloda kínálatát. Megjegyzem már nem kicsit éhesen, ám kevésbé szomjasan. Odakint, kellemes meglepetésemre, a hideg ellenére olyan vidám hangulat kerekedett addigra, hogy szinte öröm volt végigállni a sort. Igaz, hogy csak néhány maroknyi fanatikus ropta odakint, de ők nem szégyelltek akár a kurjongatásig elmenni. A mozgás pedig kötelező volt, ha valaki nem akart odafagyni a sátorállványhoz. Az én sültkolbászomat konkrétan az I Shot the Sheriff rigmusaira szolgálta fel a pultos hölgy. Remélem azért a kolbászba nem daráltak az említett rendbiztosból. Azt pedig külön értékeltem, hogy a kint vásárolt hentesárut bent a sörházban is el lehetett fogyasztani. Olyannyira, hogy gyorsan le is kértem még egy korsóval az egyik sörükből. Ravasz hód a neve… az volt.

 

 

Többen nehezményezték, hogy odakint nem igazán lehetett elvitelre kapni az ott készült termékekből. Bevallom ennek nem jártam utána, én bőségesen megelégedtem a sör-sültkolbász kombinációval. Az pedig, ahogy a zenészek kitartóan átzenélték odakint a délutánt, már önmagában elismerésreméltó. Kedvencem az a dobos kolléga volt (maradjon most meg az inkognitója), aki kucsma-síszemüveg felállásban verte a tamtamot. Az mondjuk kétségtelen, hogy egy igazi disznótortól igen messze állt ez a rendezvény, de az én vágyaimat így is kielégítette.

Szabó Tamás

Képek:  facebook.com/balnabudapest

 

Megosztom.

Szólj hozzá