Archív

Nagyjából másfél éve találtam rá véletlenül egy magányos hétköznap este az MR2 Petőfi Rádióra. Pontosabban a rádiózás elmúlt 10 évének legjobb műsorára, a hétköznap este 7-10-ig futó Kultúrfitneszre. A 2000-es évek végén megszűnt RadioCafé és a rövid életű Pont FM után nekem hatalmas űr maradt, de utána néhány évig nem is itthon éltem. Azóta rajongója lettem, és ha az életstílusom ritkán engedi is meg, hallgatom, amikor csak tehetem. Ez a műsor hiánypótló. Maximálisan kitölti (sőt!) az űrt, nem csak zeneileg, kulturális téren is. Ötvözi az értelmet, kreativitást és a minőségi zenét. A Kultúrfitnesz műsorvezetőjével, Horváth Gergellyel beszélgettem.

Ha jól tudom, 95-ben kerültél a Petőfi Rádióhoz. Mikor és hogyan indult a Kultúrfitnesz?

Amikor oda kerültem, még klasszikus Petőfi volt, az MR2 előtti időszak, tehát nem zenei rádió volt, hanem rádió sok-sok magazinműsorral és valamennyi zenével, és olyan műsorvezetőkkel, akiktől sokat tanultunk. Az adó maga igazából akkor változott meg, amikor zenei rádió lett, és ekkor indult a Kultúrfitnesz. Programajánló formájában magába olvasztott egyfajta utazós, kulturális és zenéről szóló műsort, kicsivel több megszólalási lehetőséggel, mint a kezdeti időszakban volt. Azelőtt rendkívül fegyelmezett, feszes megszólalási keretek voltak egy műsorvezető számára, 10-20 másodpercek csupán. A Kultúrfitnesznek ennek a kétszerese-háromszorosa adatott meg, hogy programokat tudjon ajánlani kreatív, újszerű módon. Így indultunk el.

Már régen nem egy programajánlót hallunk, hanem sokkal több annál. Hogyan alakult ez át végül?

Nagyon örülök, ha ez ennyire lejön, mert tényleg ez a célom. :) Az évek során egyre inkább az tűnt ki, hogy ha az ember dalokkal foglalkozik, akkor ott azért sokkal több van, mint, hogy pusztán a háttérben szól a zene. Én ezt úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy minden dal egy 3-4 perces világnézet, univerzum, egy hitvallás vagy érzés. Ha ezekről beszélünk, akkor tulajdonképpen az életünkről beszélünk. A kulturális dolgokkal is ezt próbáltuk csinálni, olyan dolgokról beszéltünk, amiknek köze van az életünkhöz. Ettől pedig elindult ez az öngerjesztő átalakulás.

Hozzám sokkal közelebb áll az a zenei világ, amit a Kultúrfitneszben hallok, mint az, ami napközben megy a Petőfin. Mennyire kapsz szabad kezet, és mennyire tükrözi ez a te zenei ízlésedet?

A Kultúrfitnesz egyedi szerkesztésű műsorsáv, de természetesen a főműsoridőre alapozunk. De örülök, hogy ha lejön, hogy azért ez mégis más.

NOW_5168

Beck Zolival (30Y) együttműködésben csináljátok a Zenélő Egyetemet. Mi is ez pontosan?

Beck Zoli adjunktus Pécsett, tudós ember, tanult barátunk. :) Ő szervezett egy pop-kulturális képzést az egyetemen, és ehhez mi csatlakoztunk is. Az ottani előadók tartanak előadást a rádióban a Kultúrfitnesz Szabadegyetemén azokban a témákban, amikről az előadásokon is beszéltek. Ezek zenei, szociológiai, akár irodalmi témák is. A Kultúrfitnesz blogján ezeket vissza is lehet keresni. Így lehetett 15 részes Rolling Stones-unk, Beatles történetünk, Bob Dylan sorozatunk, vagy beszélhettünk a törzsi zene és a techno kapcsolatáról, tehát nagyon sok izgalmas téma, ami így került be hozzánk.

Az előkerülő témák valóban nagyon változatosak, foglalkoztatok már kabarékuplékkal, slammerekkel, a 66-os úttal, szociopszicohlógiával, még felsorolni is nehéz. Mi alapján állítod össze a műsort, és hogyan találsz rá a vendégeidre?

Alapvetően a zenészekkel, alkotókkal való személyes beszélgetések, interjúk szülnek újabb és újabb ötleteket. Az Zenélő Egyetemhez csatlakozás a Zolival való beszélgetősből született. A ZeneHause ötlete, azaz amikor Milkovics Matyi a Neoból, megvizsgálja és szétszedi hangokra a zenéket, szintén személyes beszélgetésből született. Szóba került egy dal, és mondtam neki, hogy nekem problémám van azzal, hogy megértsem az elektronikus zene összetettségét. Először egy egyszeri rovatnak tűnt, de annyira beleszeretett mindenki, Matyi pedig akkora alapossággal és lelkesedéssel vetette bele magát, hogy maradt. Így született Dr ZeneHause. Tari Annamáriával még anno a Bridget Jones megjelenése kapcsán kezdtünk el beszélgetni, és később csúsztunk bele abba, hogy lélektani dolgokról beszélgessünk, és próbáljunk így nézni filmeket. Ha ezzel a szemmel figyeljük a filmet, akár színházi előadást, vagy olvasunk könyvet, akkor lehet, hogy új aspektusokkal gazdagodunk. Tulajdonképpen erre megy ki a játék.

Említetted, hogy már délután 3-kor kezded el szerkeszteni a műsort, ami valójában este 7-kor kezdődik. Mi tart eddig? Hogyan készülsz, építed fel?

Próbálom a 3 órát tartani, de csak azért, hogy ne délben kezdjük, ahogy régebben csináltuk. :) Ez már egy saját magunknak felállított keret a saját energiánk megóvása érdekében.

A Kultúrfitnesz vegyes bonyolítású műsor, vannak benne élő elemek, például a nagy beszélgetés vagy az első óra rövidebb beszélgetései, és vannak olyanok, amiket előre felveszünk. Egy szabadegyetem felvétel például egy óra, és ez lemegy 5 részben. Ez nemrég változott egy picit, mert eddig hétfőtől péntekig ment egy előadás rövidebb bontásokban, most pedig heti egy óra. Fel kell készülni rá, felvenni és megvágni, ami időigényes. Az élő beszélgetésekre is fel kell készülni, meg persze mi is hallgatunk zenét közben, de a lényeg, hogy mire elkezdődik a műsor 7-kor, már egy része bent legyen.

NOW_5182

Mennyivel dolgozol előre? Van előre egy egész heti vagy havi beosztásod?

Ez is vegyes. Van, amiről már tudom, hogy két hét múlva szeretném megcsinálni, ezt beírjuk a tervbe, de persze ott vannak az aktualitások, amiket be kell emelni. Ezeket szeretjük vegyíteni. Kell egy tervezhetőség, ami ad egy tartalmi gerincet, ugyanakkor ez mégiscsak élő rádióműsor, vagy jelenben élő rádióműsor. Nagyon fontos az itt és most része, ami a tévének kevésbé van meg. A rádiónak pont ez az itt és most adja a „van barátod” részét. Itt és most beszélgetünk mi. Érzed, hogy itt vagy. Ha jó hangot vagy jó zenét hallasz, vagy jól szólnak hozzád, az nagyon jó érzés. Tudom, mert én így nőttem fel. Valahogy erre törekszünk.

Egy interjúban azt mondtad, hogy az internet át fogja alakítani a rádiózást. Ezt te hogyan képzeled el, és hogyan lehet készülni erre vagy haladni ezzel a változással?

Ez folyamatosan történik, és hogy hol lesz a vége, azt ebben a pillanatban nem lehet látni. Nyugati példákat látunk, ahol hasonló folyamatok mennek végbe, de még koránt sem értek véget. Ha a rádiózás alapfunkcióját tekintjük, akkor véleményem szerint az sosem fog megszűnni. Itt a hihetetlenül jól kitalált, ma már nem létező RadioCaféra gondolok, amelynek szerintem minden idők legjobban megtalált szlogenje és küldetése volt, a „Van barátod!”. Szerintem ez a „van barátod” meghaladhatatlan a rádiózás történetében. Ez a baráti, fülön át közelítés, ez a fajta szavakra figyelés szerintem mindig megőrződik, csak az a kérdés, hogy emellé milyen platformok, és hogyan járulnak majd hozzá. Valahol azt feltételezem, és úgy dolgozom, hogy a rádiózásnak alapvető kapcsolata van a lélekhez. Akár szavakról, akár zenéről beszélünk. A látvány nélküli impulzusoknál a lélekben a szavak építenek fel valamit. Ennek sosem szabad megszűnnie, és nem is fog.

De emellé a rádiók egyre inkább komplexebb vizuális kiegészítőket használnak, amelyeknek az internet a hordozója. A Kultúrfitnesz most például kísérleti műsorként azt figyeli, hogy az internet felől tud-e, mondjuk a blogján keresztül, közép és hosszú távon hallgatókat hozni. Kérdés, hogy tudnak-e ezek a tartalmak integrálódni esetleg egy műsor keretében a rádióadókon túl.

NOW_5178

Ez az átalakulás mennyire fogja befolyásolni, mondjuk témailag a műsor szerkezetét?

Alapvetően befolyásolni fogja. A probléma ott van, ha a rádióból az internet segítségével lényegében tévéműsort akarnak csinálni. Erre vannak nyugati példák, de ebbe én nem szeretnék belefolyni. Nálunk is fontos a vizuális kiegészítő tartalom, de mindig szem előtt lesz, hogy rádiót csinálunk, hogy ezzel a szándékos képzavarral éljek. :) Tehát az alap műfajt meg fogjuk tartani, és törekszünk is erre.

Írtál egy könyvet is 2007-ben, A szív útjai címmel. Mi a helyzet az írással?

Az írás nem vész el, csak átalakul. Amikor megjelent a könyvem, akkor kevesebbet rádióztam. Sokat rádiózom, és amit írnék, benne van a műsorban. De mostanában megint elkezdett megfogalmazódni egy igény bennem arra a fajta írásra, úgyhogy köszönöm a kérdésedet, visszatérőben van az író.

Szóval, újra van barátunk. Minden hétköznap este 7-től 10-ig a Petőfin. Hallgassátok a Kultúrfitneszt, mert nem kell közben viselkedni. Nem kell kiöltözni. Nem kell úgy tenni, mintha értenénk valamihez, amihez nem. Nem kell hozzá iPhone vagy baglyos póló, és mégis nagyobb hipszterség, mint amit egy szombat este találsz a Kazinczy környékén. Csak kíváncsiság kell hozzá, nyitottság a világ és a szórakoztató tudás felé. És persze nem hátrány, ha van érzéked a jó zenéhez.

Décsy Eszter
fotó: Zsiga Pál
grafika: Gergócs Tamás

Kapcsolódó:
Kedvenceink kedvencei 16.: Beck Zoli, 30Y

Megosztom.

Szólj hozzá

A lájk felmelegít, és tele van C-vitaminnal.

Kövess minket facebookon!

 

 NOWmagazin.hu