Archív

A kamaszok felnőttek. Olcsó poén ezzel kezdeni, de igaz, ugyanis a név megtévesztő lehet azoknak akiknek újat mond a The Adolescens név. Biztos vagyok benne, hogy nem mindenkinek, hiszen a srácok már végigjátszották Budapest valamire való klubjait, azonban a mai nap egy nagy mérföldkőnek ígérkezik életükben.


A zenekar 2010-es megalakulásakor rögtön saját számok írásával kezdte meg működését melynek eredményeképp bemutatkozó anyaguk 2011-ben jelent meg Változás Kora címmel. Akkor egy popos, funky elemekkel tarkított, laza rockzenekar, melyet erősen áthatott a bohókás, fiatal lelkesedés. Azt az 5 számot hallgatva talán nincs olyan ember, aki hangzásban, szövegvilágban valamennyire nem köti hozzá a The [hated]Tomorrowhoz. 2012-ben megjárták a Talentométert. A zsűri pozitív visszajelzéséből erőt merítve fogtak hozzá az Elevation Sensation c. EP-hez mely 5 angol nyelvű számot tartalmazott és már körvonalazta a zenekar britpopra igencsak hajazó stílusjegyeit. 2013-ban megírták a saját nyári slágerüket Budapest, emlékszem címmel, melyre elkészítették első hivatalos videoklipjüket.

Így érkezünk meg a mai naphoz, amikor is itt a NOWmagazin.hu-n jelenik meg legújabb és bátran merem mondani legmeghatározóbb lemezük, a Ten Minutes Wiht The Adolescens.

Erre az 5 számra visszatértek az angol nyelvhez, mely még soha nem volt ilyen indokolt az ő esetükben. Az új anyag ugyanis egy tudatos stílusváltás lenyomata és ennek a felpörgetett rock and rollnak jobban áll az angol, sokkal jobban. A kiejtés is a helyén van.. nem nagyon bukik le a dolog. Nekem egyből beugrott egy kis Arctic Monkeys hatás. Legalább is annyira, hogy ha nem ismerném őket személyesen nekem simán el tudnák adni, hogy britföldről érkezett zenészekkel van dolgom. Nemcsak zenében, megjelenésben is. Ehhez nagyban hozzátesz a lemezhez tartozó képanyag (na meg melyik másik magyar zenekar ír számot Marlboro árus lányról? ) mely annak a Szombath Máténak műve akivel korábban a Budapest, emlékszem klipjén is dolgoztak. A képek magukért beszélnek. Mivel gondoltam, hogy nem utaztak el csak a fotó kedvéért sokáig photoshop nyomok után kutakodtam. Aztán egyszerűbb dolgom volt, hiszen a ‘gumiszerviz’ felirat igencsak árulkodó tud lenni. :)

Száz szónak is egy a vége a stílusváltás remek ötlet volt és remekül sikerült kivitelezni. Színvonalban és kiforrottságban is jól vizsgázott a zenekar, bár itt meg kell említenünk az Artist Factory nevét, valamint azt, hogy a lemezt a már említett The [hated]tomorrow zenekar dobosa, Horváth Barnabás Botond keverte.

Most pedig töltsétek el ti is azt a bizonyos 10 percet a The Adolescensel:

A lemezről, nyelvekről és terveikről mesél Chezán András és Szász Tamás:

2010 óta létezik a The Adolescens. Azóta nem volt tagcsere, nem lett elküldve senki (2011 végén Szíjjartó Martin billentyűs csatlakozott a zenekarhoz ). Hogy sikerült kitartani egymás mellett? Van barátság a zene mögött?

Chezan András: Persze. Tomival gimnáziumi osztálytársak és padtársak voltunk, a mi barátságunk onnan adódik. Jani és Dávid pedig Tomi gyerekkori barátai, így a zenekar igencsak baráti alapokon áll. A zenélés és az ezzel való kitörés mindannyiunk közös álma.

Szász Tamás: Szerintem abban, hogy ilyen jól tudunk egymással dolgozni mindenképpen közre játszik a barátság. Dáviddal az általános iskolában ismerkedtem meg. Később együtt bringáztunk és akkor találkoztunk a Janival. Rögtön barátság született belőle. Mutyit a barátnőm kapcsán ismertem meg. Mivel az első albumon volt szinti hangzás, adott volt, hogy bevegyük a bandába. Természetesen van barátság a zene mögött.

Előző anyagaitokhoz képest kicsit belehúztatok, már ami a zenét illeti. Feszesebb, lendületesebb, erőteljesebb lett és ahogy írtátok szeretnétek „ezt a fajta rock and roll vonalat” továbbvinni.
Mi hozta ezt a váltást? Van valami konkrét zenei benyomás ami hatással volt rátok az új lemez írásakor?

CA: Itt azért fontos megjegyezni, hogy mielőtt belekezdtünk a zenekarozásba, nem volt sok zenei tapasztalatunk, mondhatni autodidakta módon tanultunk meg zenélni. Amit megtanultunk, az mind a zenekarral eltöltött idő alatt történt meg. Talán ennek az eredménye az, hogy a zenénk mostanra szilárdult meg annyira, hogy azt mondhassuk, „Ez az a rock n roll hangzás, amit kerestünk”. Ezen kívül kiskorunk óta rockzenét hallgatunk, így nagyon sok zenekar befolyásolt minket. Én a régi zenekarok közül főleg a Beatlest, a Stonest, a Velvet Undregroundot és az Oasist kedvelem. A maiak közül az Arctic Monkeys, a Black Keys és a Kooks tartozik a kedvenceim közé. Jack White munkáit is imádom. Minden egy kincs, amit az az ember művel.

Első Ep-tek teljes egészében magyarul íródott, ezután jött egy full angol cucc, tavaly pedig a Budapest, emlékszem szintén magyarul szólalt meg, amihez klip is készült. Most akkor hogy is van ez a nyelvekkel? :) Ki írja a szövegeket és miért pont olyan nyelven, amilyenen?

CA: A szövegeket én szoktam írni. Ennek a kaotikus nyelvválasztásnak pedig igen egyszerű a sztorija. Amikor mi elkezdtük ezt a zenekart, kezdetben magyarul íródtak a dalok. Ezeket feltettük akkor egy kislemezre és így született meg az első ilyen munkánk magyar nyelven. Ez után meg tökre azt éreztük, hogy mi ezt nem hobbizenekarként akarjuk csinálni és elkezdtük komolyan gondolni a dolgokat. Ennek az eredménye lett, hogy a további számok már angolul íródtak. A Budapest, emlékszem című számunk pedig egyszerűen annyira tiszta és őszinte volt, hogy mindenképp ki akartuk adni a nagyközönségnek is. A zenélést, a zenekart és álmaink megvalósítását természetesen még mindig komolyan gondoljuk, így a dalaink angol nyelven íródnak, hogy külföldön is befogadható legyen.
SzT: Én úgy látom, hogy angol nyelvvel többre tudunk menni itthon is és külföldön is, hiszen a mai generációnak nem okoz gondot az, hogy megértse az angol szöveget. Persze egy angol szöveg sose fog úgy belevésődni az emberek agyába, mint például egy magyar szöveg. A magyar szöveg mindig hoz valami pluszt.

Ha már az angol szóba került. Számomra a zenén erősen érződik egy külföldre vágyódás. Konkrétan két zenekar jutott eszembe rólatok: az Ivan & the parazol, aki ugye erősen Amerika felé orientálódik mostanában, valamint az Arctic Monkeys, aki pedig egész egyszerűen angol.
Vannak ilyen vagy ehhez hasonló tervek?

CA: Szerintem abban megegyezhetünk, hogy zenekaron belül az Arctic Monkeys egyfajta etalon a számunkra. Én például kissrác korom óta hallgatom és imádom őket. Lehet, hogy ez az imádat csak a mostani kislemezünkön mutatkozik meg igazán, de rám Alex Turner, mint zenész, frontember és szövegíró mindig is nagy hatással volt. Az Ivan & the Parazol előtt pedig le kalappal. Őket is nagyon szeretjük a hozzáállásukért, mindazért, amit elértek és persze a zenéjükért. Természetesen nekünk is vannak külföldi terveink, nagy vágyunk egy jó hosszú és izzasztó turné.

SzT: Persze, szeretnénk külföldre menni koncertezni ezért is vannak angol számaink. Az Ivánék előtt le a kalappal. Nagyon jó, hogy úgymond törik az utat előre a fiatal zenekaroknak. Az Arctic Monkeys nekem is nagy kedvencem. Egy kicsit megijedtem, amikor elkezdtek nagyon amerikai irányba menni, de szerencsére nem nagyon torzult a kép bennem irántuk, ez is jól áll nekik.

…és még egy kicsit a tervekről. Hogyan tovább? Lesz lemezbemutató buli?
El tudtok már árulni erről valami konkrétat? Egyéb tervek a láthatáron?

CA: Konkrét lemezbemutató koncertet nem tervezünk, azonban további sok koncertet a jövőben igen. Főleg nyáron szeretnénk sokszor fellépni. Ezen kívül egy új klipet fontolgatunk már.
SzT: Szeretnénk egy klipet forgatni az egyik számhoz. Több szám is esélyes rá.

Mándi Ferenc

10000288_758528494157733_39532645_n

Megosztom.

Szólj hozzá