Archív

SAMSUNG CSC

Első megkérdőjelezhetetlen tény: kellemesen lazulós estét élvezhettek mindazok, akik pénteki programnak a szegedi Live Music Club látogatása mellett tették le voksukat.

Második tény: néha-néha előfordul, hogy kések. Na jó, nem kamuzok és beismerem (be-is-merem vallani), hogy az megy ritkaság számba, ha valahová sikerül időben megérkeznem. Így nem túl meglepő, hogy ebben az esetben is még egy másik kedves kis kocsma kényelmetlen székén ücsörögtem, amikor a Let The Cigar Die elviekben kezdett. Persze rászámoltam a szokásos koncert előtti csúszást, de már így is felbukkant az az ismerős, kissé nyugtalanító érzés csíra, amit a pontatlanságom szokott kiváltani.

 

Megérkezésemkor beütött a hurráhurrá élmény, szerencsére semmiről sem maradtam le. Az órámat ugyan nem nézegettem, de az biztos, hogy a tervezetthez képest jóval később kezdtek a srácok, azaz bőven belefért még az időbe egy kis terepszemle.

 

(Mellékes) Harmadik tény: a Live Music Club igen csak pénztárca barát hely, azaz ha a későbbiekben nagyobb szabású rendezvény előtt bárki folyékony öröm általi jó hangulatba kívánja hozni magát, nyugodtan kezdjen a tett helyszínén, nem fogja magát anyagi csődbe vágni. A helynek van egy fajta barátságos zegzugos barlang beütése. Külön öröm, hogy asztalméretben is akad választási lehetőség. Vagyis ha nagyobb társasággal vonulsz le, akkor sem kell egy maximum két sör tárolására alkalmas asztal körül nyomorognotok, de a párban érkezettekre is gondoltak, a két személyes kis asztalok elhelyezésekor.

 

A lassan, de biztosan beszivárgó közönség viszonylag szellősen, de betöltötte a helyet. Az első elhangzó daloknál még erősen próbáltam koncentrálni a színpad felé, de fokozatosan rájöttem, hogy ez az akusztik est inkább háttérhangulat megteremtésére szolgál, mintsem kemény fókuszálást a színpad irányába. Így hát hagytam magam belesüppedni az érzésbe, hogy amíg záporoznak a pajtik közti múltidéző béna történetek, közben nagyszerű fülbarát zene szól. A komplex párosítás hatására remek hangulat teremtődött. Bizonyára egyénenként változik, hogy ki melyik dalra kapta fel a fejét. Lynyrd Skynyrd – Simple Man és U2 – With Or Without You léleksimije után én már boldogan dőltem volna hátra, hogy igen is megérte lejönni ide.

 

Negyedik tény: Stone the Crow feldolgozással zárni az estét megkérdőjelezhetetlenül zseniális választás volt. Let The Cigar Die megérdemel egy nagy kerek pacsit!

 

Pesti Niki

fotó: Mester Gábor

Megosztom.

Szólj hozzá