Archív

Ha már akadt egy plusz szabadnap, egy hosszú hétvége, akkor az legyen tartalmas. Töltsük meg élménnyel, és persze némi sörrel, hogy jobban csússzon. Az idő szűkössége miatt egy közeli országot választottam, ahová nemcsak könnyű eljutni, de az élmény garantáltan maradandó: Csehország, az ősi Bohémia. Fővárosi letáborozással, és néhány várossal, amiket már csak a Prágához való közelségük miatt is öreg hiba lett volna kihagyni.

Kutná Hora

Aki hallott is erről a kisvárosról, az maximum a csonttemplomhoz tudja kötni. Őszintén, első körben én se nagyon tudtam máshoz. És valóban, a kisebb tömeg, akik még rajtam kívül arra jártak, másra nem is voltak kíváncsiak, csak a csonttemplomra, vagyis az osszáriumra. Természetesen, nem leszólni akarom, mégiscsak egészen egyedi, hogy kb. 40 000 csontból állították össze a csillárt, a különböző templomi díszeket, egy címert, valamint a templom mind a négy sarkában 1-1 lábszárcsontokból és koponyákból összeállított piramis áll. Hogy a horror-faktort fokozzuk, az egész Sedleci osszárium egy temető közepén helyezkedik el.

A csontokat mind az egyik helyi püspök kotorta elő, miután nem maradt több hely eltemetni a halottakat. Így, a templom díszeként, egészen impozáns munka. Gratula az öregnek! Azonban a város mást is tartogat, például az osszáriumtól nem messze elhelyezkedő Miasszonyunk katedrálist, valamint a város túl végén büszkén trónoló Szent Borbála templomot, mely 1995-ben felkerült az UNESCO Világörökségi listájára a város több épületével együtt. Méretéből adódóan és jellegzetes, több csúcsos tetejének köszönhetően könnyen és messziről felismerhető. A jellegzetes kórus boltíve, és számos kőfaragó díszítés Matěj Rejsek prágai mester munkáját dicséri, utódja, Benedikt Riednek pedig a templom három hajóját monumentális, rózsaüveges boltívvel zárt le. A templom belülről is egészen magával ragadó: faragott díszítéssel teli padok, tarka rózsaablakok, és egy gigászi oltár. Ekkor mondom én, hogy az ilyen templom nem az isteni nagyságról, hanem az emberi kreativitásról és erőről árulkodik.

cseh1

Prága

Itt volt a szállás, a csillagtúra is innen folytatódott. Ha az ember eljut ide, akkor megérti a „bohém élet” fogalmát. Híres és kiváló sörözők egymást hegyén-hátán – csak a Husova utcában egymást érte az Aranytigris (Hrabal törzshelye), a Három rózsa (sörfőző üsttel a pult mögött), az Aranyudvar, és a Svejk, mely Hasek ikonikus műve szerint lett berendezve, valamint a Károly-hídon tobzódó művészek hada: harmonika párbaj, dixielandet játszó vén rókák, vizes poharakon rockzene, karikaturisták, egyedi ékszeresek… Ezek után már tényleg nem tudtam hova kapni a fejem, annyira magával ragadott a lehetőségek arzenálja.

A látnivalókról még nem is beszéltünk! A „kis oldal”-nak is nevezett hegyes részen nyújtózik a vár, arra várva, hogy észrevegyék. Kapuját egyenruhás strázsák őrzik, udvarában található a székesegyház, valamint a sok kis törpe házzal tarkított Aranyművesek utcája. A túlpart még sűrűbb, kezdve a zsidó temetővel, mely a híres Gólemet megihlette (először a könyvet 1914-ben, majd a filmet 1920-ban). Kicsit a központ felé orientálódva az óvárosban lyukadunk ki. Az Orloj melletti téren fiatalok ülnek és témáznak a földön, különböző zenészek, bohócok, és egyéb performanszok mulattatják a járókelőket, az Orloj 600 asztrológiai órája felett pedig óránként megy a harangjáték. Minden falból ordít az igényesség, a múlt szelleme, a helyiek pedig állandóan játszanak, akár előadók, akár éttermi pincérek.

Mindennek ellenére személy szerint úgy láttam, hogy még ez a csodás steampunk város is (a többi világvároshoz hasonlóan) kezd kultúrhányássá válni. Még ugyan a jó ízlés határain belül van, de valahol erősen kontrasztos a város titkait feltáró tradícionális horror- és kínzókamrás túra mellett egy utcára kinyúló thai masszázs. Rengeteg olasz van, és itt nemcsak a turistákról beszélek! A szállásadó egy szimpatikus velencei fiatalember volt, aki azonnal, mosolyogva ugrott, bármit kértünk vagy kérdezünk. Az egyik étteremben – hozzászokva, hogy a turisták miatt mégiscsak az olasz az egyik közlekedő nyelv – úgy kommunikáltam a személyzettel is. A tulajunk velencei származásából kiindulva őket is megkérdeztem kíváncsiságból, hogy vajon honnan érkeztek. A két fülig érő mosolyú fiú jóízűen közölte, hogy az egyikük macedón, másikuk pedig horvát. Hatalmas világunk egy kis falura zsugorodott…

cseh3

Karlovy Vary

Más néven Karlsbad, merthogy a Habsburgok régen bandáztak itt rendesen. A várost IV Károly császárról nevezték el, és nagyjából másfél órányira található a fővárostól. A sztrádáról csak egy dombokkal körbevett kisvárosnak tűnt, és csak a Becherovka múzeum ordít a szürke paneldzsungelből. De mégiscsak egy több száz éves hírnévvel bíró fürdővárosról van szó, így hát nézzünk körbe.

Becherovka múzeum, ha már ezt az áldott nedűt itt gyártják. Nevét Josef Becher patikusnak köszönheti, akinek szenvedélye volt a gyógynövényes-alkoholos gyógyitalok keverése. A napjainkban már jól ismert gyomorkeserű gyártása 1807-ben kezdődött meg, receptjét mind a mai napig titok őrzi, a harminckétféle gyógynövény mellett csak az ánizsra és a fahéjra derült fény. Azonban ennyivel nem értem be, hogy ez a híres gyógylikőr otthona.

Elindultam a centrum felé, minden város izgalmas része oda koncentrálódik. Itt teljesen el volt dugva, és a dombok között a patak mentén egész utcák vezettek be a rejtett völgyekbe, osztrák stílusú házakkal, kicsi meleg vizű forrás kutakkal, és rengeteg vendéggel. A város egy teljesen más arca, mintha nemcsak más helyen, de másik bolygón lennék! Szemet szúrt a rengeteg cirill betű. A Habsburg birodalom idején az osztrák nemesség pihegett itt, most viszont az orosz olajmágnások vették át az uralmat. Múltjából adódóan, ha angolul nem is, de németül mindenki beszélt, úgyhogy valahogy csak megértettük egymást.  Két dolognak akadt hatalmas keletje, a helyi ízesített ostyának, ami majdnem 200 éves múltra tekint vissza, és már az osztrákok is előszeretettel majszolták, valamint a minden sarkon megtalálható kerámiabögrések. Mivel a turisták kíváncsian belekóstolnak a kutakba, így érdemes venni a bögrékből. A feltörő víz kb. 40 fokos, enyhén sós és vas ízű, nem szénsavas. Olyan meleg, hogy a tea filtert szemrebbenés nélkül bele lehetne vágni, és csendben kiázik magától…

cseh4

 

Krušovice

Tényleg útba esett, és annyira adta magát, hogy bűn lett volna annyiban hagyni. Egy kicsi faluról beszélünk Prága és Karlovy Vary között. Ha a név első körben nem mondana semmit, akkor a falu szélén álló hatalmas sörgyár a logóval minden kétséget eloszlat. Igen, itt gyártják a település nevét viselő sört. A gyár mellett áll két bódé: egy söröző, ahol a nemesi nedű mellé sült kolbászt is szolgálnak, valamint egy ajándékbolt, a sör más keverékeivel és kelyhekkel. Ez volt a túra bónusza.

Maurer Tímea
Fotó: Maurer Tímea

Megosztom.

Szólj hozzá