Archív

A nagymamám most volt hetvennégy. Hiába volt a húszas éveiben, amikor a Beatles már menő volt, neki az még mindig „modern zene”. Ha mutatna valami hajlandóságot arra, hogy kicsit megismerje ezt a bizonyos modern zenét, tuti az LK Beattel kezdeném a bemutatást.

Gyors kereséssel kiderült, hogy van nyíregyházi és győri LK Beat is (értitek, ELKÁBÍT), de ez most a budapesti. Nem kell ezt nagyon bonyolítani, ez örömzene és ennyi. Átlagos, rockandroll alapokból építkező, néhol countrys, néhol bluesos, néhol elég Hungáriás zene a harmincas éveit is lassan maga mögött hagyó korosztálynak. Hallgatás közben folyton eszembe jutottak a keszthelyi bornapok, ahol minden évben valami haknizenekar nyomta a tánczenét az addigra alaposan beborozott közönségnek. Az LK Beat viszont tud játszani, és aki szereti az ilyet, biztosan jól fog szórakozni – ezt láttam a közönségen is – nekem viszont inkább volt megmosolyogtató, és talán egy kicsit kínos. Ha valaki ezt generációs különbségnek hívná, még az is lehet, hogy igaza lenne.

A Kalefet már régebb óta ismerem, így nagyjából tudtam, mire számítsak. Egyedül a Fészek hangzásától tartottam, egy korábbi Néhai Bárány koncert emlékei miatt. Akkor egészen kritikán aluli hangosítást kaptunk, nagy fájdalmamra. Ezt most megoldották, már az LK Beat is nagyon jól szólt, úgy látszik, nem a hellyel volt a múltkor sem a gond.

10168335_837478352933288_1951736821_n

A Kalef azt a kissé 30y-os, kissé Kaukázusos és kissé Hiperkarmás alternatív irányt viszi tovább egy lépéssel, ami egy szűk évtizede kezdte uralni a magyar könnyűzenét. Annak ellenére, hogy a zenekar még elég friss (szeptember óta léteznek), elég tartalmas műsort sikerült adniuk, bőven vannak dalok, és vannak köztük rádió- és slágergyanúsak is. Békési Fanni énekesnő pályafutását már követem egy ideje, és azt hiszem, most végre megtalálta a helyét: jellegzetesen mély, erős hangjának nem áll jól akármi, de Berezvai Marcellel nagyon szépen összeillik. Zeneileg még láthatóan keresik magukat, és közben már félig meg is találták. Valahogy így.

A Bábel annyira friss, hogy ez volt az első bulijuk. Elindult a koncert, én meg csak néztem, hallgattam, és a kis jegyzetfecnimre ennyi tudtam felírni: „ezjó!”. És az: hagyományos, dallamos karcosabb rockzene, talán a Foo Fighters, a Kings of Leon és a Guns ’n’ Roses nyomdokain. Természetes, lendületes, bár elsőre nem különösebben emlékezetes (kivéve az Eleanor Rigby-feldolgozást, az ütött), érdemes lesz elmenni a következőre is, ha nem is könyökölve az első sorért.

Igazából rég voltam ilyen sok – legalább három – színű koncerten, és ez kellett már. A Fészek jó úton indult el, hogy visszaküzdje magát a szívembe, így én teljesen elégedett vagyok.

Aki zúzna, annak Bábel, aki kevésbé, annak Kalef, aki pedig már kinőtt az ilyenből: annak LK Beat.

Bertalan Balázs
Fotók: Clausen Eszter

Kapcsolódó
Ihletett állapotban – Néhai Bárány koncertbeszámoló és interjú (2013.12.06. GMK)
A bárányok nem hallgatnak – Néhai Bárány, Óriás @ A38, 2013.10.12.

10169115_837479126266544_1150700846_n

Megosztom.

Szólj hozzá