Archív

A sorozatban magyar zenészekkel/zeneszeretőkkel fogunk végigmenni korszakalkotó, meghatározó lemezeken kortól és stílustól függetlenül. Hosszas fejtörés után szedtük össze a listát, fontossági sorrendet mellőzve, kizárólag a magunk örömére. Ezzel vitatkozni szabad, hátha tanulunk tőletek.

Az első részben Burucs Szabi, a Néhai Báránydobos-énekese mesélt nekem a Nirvana In Utero című albumáról. Kurt Cobain halálának 20. évfordulója alkalmából a Nirvana ma bekerül a Rock and Roll Hall of Fame-be.

Ha Nirvana kerül szóba evidens lenne a Nevermind-ot választani, de nem most. Harmadik és egyben utolsó stúdióalbumukról van szó, ami két olyan dalt is tartalmaz, amitől meg tudok őrülni; a Heart-Shaped Box és a Rape Me. Ezzel a lemezzel egy kicsit el akartak szakadni a 91-es világhírt hozó Nevermind-tól, nyersebb, természetesebb hangzást kerestek vele, a Very Ape és Milk It című dalok egészen a punkos-grunge-os gyökerekig mennek vissza, de bennük van az igazi, kiforrott Cobain.

A lemez eredeti címe I Hate Myself and I Want to Die lett volna, Cobain egyik beteg vicce volt ez, de végül Cortney Love egyik verséből vették az In Utero-t és maradtak is ennél. A címhez illő borítót Cobain tervei alapján Robert Fisher készítette, ennek a világát idézi a Hart-Shaped Box klipje is, és a látható szervekkel díszített angyalt koncerteken is használták.

Szabi: Nagyon intim érzés számomra, hogy az In Utero-ról fogok írni pár sort. Illetve – mielõtt bárki, akit nem érdekel leszuronyozna – nem a lemezről, nem a Nirvanáról, nem a zenéről fogok elmélkedni, hanem arról, hogy mit adott nekem ez az iszonyatosan hatásos lemez. 

Gondolom a korosztályomból ezzel nagyon sokan vagyunk így, de számomra is a Nirvana jelentette az igazi áttörést a rock zenében. Pofátlanul nyers, őszinte és velőig hatoló zúzást produkáltak, amit 14 évesen még nem is annyira próbál megérteni az ember, csak rárepül és hagyja, hogy a hangok darabokat fűrészeljenek ki a testéből és beépítsék máshova, ahova gondolják. Egy épülőfélben lévő kamasznak, szemben a világgal, nem is kell ennél több. Szóval így hatott rám is 14-15 évesen a Nirvana Nevermind kazettája, majd miután kívülről fújtam és mindent oda rakott, ahova akart, szép lassan kikopott és jöttek újak. 17 évesen osztálykiránduláson egy számomra addig ismeretlen srác mellé kerültem, persze mindketten walkmaneztünk, aztán mikor meguntuk, megkérdeztem, hogy mit hallgat. Azt felelte “Nirvana – In Utero”. Na, mondom, azt még úgysem hallottam, mutassa csak! Felcsendült a Serve the Servants, és a refrén szabályosan beleolvasztott az ülésbe, libabőr, örömkönnyek, és megkértem a srácot, hogy próbáljon meg egy kis időre lemondani erről az élményről, mert nekem nagyobb szükségem van rá. Aztán jöttek sorra a számok és nem hittem el, hogy van egy olyan zenekar, ami nem tud nálam mellé lőni. Az In Utero lett az örök kedvenc lemezem. Lelkiállapottól függően választottam róla magamnak kiemelteket. Amikor mindenkit utáltam azzal a tipikus kamasz-utálattal, a Milk It-et, a Radio Friendly Unit Shiftert és a Scentless Apprentice-t bömböltettem a szüleim lemondó legyintésére. A Very Ape-et és a Frances Farmer…-t választottam a változatlanul energikus, de lazább napokra. A Rape me-t, a Milk It-et és a Tourette’s-t játszottuk is a Néhai Báránnyal még 2006-7 táján, nem egyszer-nem kétszer, a közönség nagyon hálás volt, mi pedig éreztük, hogy ez a zene mindig más, mint bármi egyéb. Aztán miután szeretett mamámat elszólították az égiek, hirtelen más értelmezésbe került a Heart Shaped Box is. Az “I wish I could eat your cancer when you turn black” sort akarva akaratlanul “turned bad”-nek értelmeztem, mert ezt kívántam legbelül. Akárhányszor hallom, Ő jut eszembe erről a számról, örökké, kiolthatatlanul, mint az egyik olyan dolog vagy emlék, ami bármikor hozzáférhető és Hozzá köthető.

A felsorolást pedig az All Apologies-zal szeretném zárni, melynek mélységeit csak kicsit később, érettebb fejjel sikerült megértenem, és ezzel a pár sorral kívánok mindenkinek velős gondolatfutamokat: “All in all is all we are”!

 Décsy Eszter

  1.           Serve the Servants – 3:36
  2.           Scentless Apprentice  – 3:48
  3.           Heart-Shaped Box – 4:41
  4.           Rape Me – 2:50
  5.           Frances Farmer Will Have Her Revenge on Seattle – 4:09
  6.           Dumb – 2:32
  7.           Very Ape – 1:56
  8.           Milk It – 3:55
  9.           Pennyroyal Tea – 3:37
  10.           Radio Friendly Unit Shifter – 4:51
  11.           tourette’s – 1:35
  12.           All Apologies – 3:51

Megjelenés: 1993. szeptember 13.
Felvétel: 1993. feb. 12–26. – Pachyderm Studio, Cannon Falls, Minnesota
Stílus: grunge, alternatív rock
Hossz: 48:49
Kiadó: DGC (Geffen Records)
Producer: Steve Albini

Kapcsolódó:
Felbukkant egy videó a Nirvana utolsó élő szerepléséről
Ihletett állapotban – Néhai Bárány koncertbeszámoló és interjú (2013.12.06. GMK)

korlemz101

Megosztom.

Szólj hozzá