Archív

NOW_6645

Csütörtökön és pénteken egy két napos fesztivál keretében két lelkes fiatal, Bartus Babett és Bánházi Gábor az R33-mal összefogva hivatalosan is útjára indította az elfelejtett Nagymarosi Művésztelepet. Chill, rock and roll, freak fusion, művészkedés és bográcsozás, két nap együttlét, nagy találkozások. Pénteken mi is megnéztük, miről is szól ez pontosan.

Sötétedés után érkeztünk. A kertben álló Roburból szólt a chill, és színek, színek mindenhol! A fényfestéstől és a zenétől egyből olyan hangulatom lett, mint régen Sziget fesztiválon valahol a fák között bolyongva. Nyolckor érkeztünk, de már meglepően sokan lézengtek a kertben. A koncertek a szokásos csúszással kezdődtek, úgyhogy még időben voltunk, egy sörrel körbenéztünk. Felújították a Klubszobát, ott és a bálteremben is festmények voltak kiállítva, zsizsegett mindenki, ilyen barátságos és családias légkört még nem tapasztaltam ott.

A zenei kínálat nagyon széles skálán mozgott a népzenés világzenétől kezdve alternatív jazzen és minőségi gitárpopon át egészen a progresszív rockig. Két koncert között kaptam el Babettet és Gábort, az esemény szervezőit és a művésztelep megálmodóit, hogy meséljenek egy kicsit a Nagymarosi Művésztelepről, aminek az ötlete alig több mint két hónapja pattant ki a fejükből.

NOW_6627

Babett: Ültünk a teraszon a Dunakanyarban, és pont arról beszélgettünk, hogy nem akarunk 50 kilométert utazni, hogy egy ilyen kulturális közösségbe csöppenjünk, mint ez itt az R33-ban. Amikor egyszer utána olvastam Nagymaros történetének, kiderült, hogy régen működött ott egy művésztelep, és kitaláltuk, hogy újraéleszthetnénk ezt. Megkerestük az önkormányzatot, akik nagyon örültek az ötletnek, és szívesen támogatták is, úgyhogy pályáztunk egy parasztházra a Duna parton, aminek a kulcsait két napja meg is kaptuk. Jövő hónapban költöztetjük oda az itteni hangstúdió egy részét, ez lesz a művésztelep előfutára. A hangfelvételek mellett csinálunk majd workshopokat, kertmozit, kiállításokat, és egy kicsit jógaközpontként is fog működni.

Ez a parasztház most elindul a maga útján, és mellette a következő két évben a hegyoldalban 6 hektáron épül majd ki az igazi művésztelep része. Gyönyörű hely beláthatatlan messzeségekkel, és önfenntartó földházak készülnek majd ide, kis művészlakok, ahol akár heteket is el lehet majd tölteni, kikapcsolódni, alkotni. Bárki jöhet majd ide, akár kikapcsolódni, feltöltődni természet közeli energiával, akár műhelymunkára.

Gábor: Mivel nemrég kezdtünk bele, még sok minden formálódik, de nyitottak vagyunk minden ötletre. Az egész egy ötletből indult és az ismerősök által folyamatosan bővül az elképzelés. Február óta folyamatosan ezen dolgozunk, intézzük a hivatali ügyeket, és úgy néz ki, nagyon jól be fog indulni.

NOW_6810

Hogy alakult a tegnapi nap?

Babett: Nagyon sokan mondták rá, hogy a találkozások éjszakája volt. Rengetegen eljöttek, akik támogatni szeretnének minket és szeretnének a részesei lenni, és ettől nagyon jó rezgése volt az egésznek. A vendégek köre is sokkal nagyobb volt ahhoz képest, hogy korlátozottan tudtuk csak hirdetni az eseményt.

Gábor: Leginkább a kiállítókon és fellépőkön keresztül tudtunk eljutni az emberekhez, és az a jó az egészben, hogy senki nem pénzért jött játszani, hanem így akarnak minket támogatni, és örömmel jöttek és ez nagyon sokat dobott rajta. Nem sok zenekart kerestünk meg, de jöttek maguktól. Rengetegen hívtak, hogy szeretnének játszani, magától alakult ki a line-up, szájról szájra terjedt a híre.

Babett: Voltak olyanok is, akik véletlenül tévedtek ide, csak egy sört akartak inni. Mondtuk, hogy menjenek be nyugodtan, aztán majd meglátják, hogy kifizetik-e a belépőt, ami gyakorlatilag adománygyűjtés a telepnek. Két órával később visszajöttek és kifizették, mert nagyon tetszett neki az ötlet és a fesztivál.

A kiállított képek nagyon adták a hangulatot, Babett jó érzékkel válogatta össze őket. Olyan művészek képeit tették ki, mint az R33-ban alkotó Paszternák Zoltán, de hozott két festményt a Bizottságból és ef Zámbó Happy Dead Bandből is ismert képzőművész, ef Zámbó István, aki a szentendrei művésztelep egyik alapító tagja is. Babett Szilvási Zsófi képeit emelte ki, nekem viszont a legjobban Kettős Tamás képei tetszettek.

NOW_6960

A nagyszínpadnál belenéztünk egy kicsit a Császári Pillanatművek és a Tourist koncertjébe, aztán a Klubszobában Apey játszott egy szál gitáron. Nagyon vártam már a Freak Fusion Cabaret előadását, régóta vadászom, és a múltkori Trafós előadásra sem sikerült eljutnom. Ezzel nem voltam egyedül, mindenki kisereglett a kerti színpadhoz, ahol már felállították a „cirkuszt”. Mutatványosok, kackiás bajszok, egy púpos, tűzzsonglőrködés varieté és burleszk szájízzel, hatalmas volt! Pontosan úgy éveztem az egészet, mint a legutolsó cirkuszi előadást amit valaha láttam (7 évesen).

A Freak Fusionnel egy időben játszott volna a Grand Mexican Warlock a Klubszobában, de szerencsére rájöttek, hogy ez rossz ötlet, és megvárták, míg mi gyermekien kiszórakozzuk magunkat és bevonulunk a régi próbatermükbe. Billentyűk és dobhártyarepesztő hangerő nélkül is nagyon adták, tudtam volna még hallgatni. Utánuk a számomra addig tökéletesen ismeretlen Barabás Lőrinc fújta a trombitáját. Az első pillanattól úgy éreztem magam, mintha Miles Davis legfüstösebb, legsötétebb álmába csöppentem volna. Döbbent némaság.

Még T.Balit néztem meg egy picit, de aztán mennem kellett.

Utólag több dolgot is nagyon bánok. Leginkább azt, hogy nem adtam nekik elég hitelt, és nem mentem el csütörtökön is. Nemcsak hogy magasan felülmúlta az esemény minden elképzelésemet, de nagyon jól is éreztük magunkat, az arcokat elnézve ezzel nem voltunk egyedül. Ahogy azt is bánom, hogy nem maradhattam ott reggelig.

Nagyon remélem, hogy a művésztelep hamar sikeres lesz, de most, még a kezdeteknél is érdemes lesz benézni hozzájuk, szóval látogassatok el Nagymarosra!

 Décsy Eszter

 fotó: Zsiga Pál

Kapcsolódó:

Mindenki a szakállas nőt akarja, avagy Freak Fusion Cabaret @ Trafó

Hangulatjelentés a Grand Mexican Warlocktól – Hell Sweet Hell

NOW videó: Apey and the Pea szülinap @ R33

Megosztom.

Szólj hozzá