Archív

Még decemberben hallottam meg egyik reggel a Petőfin egy nagyon jó dalt. Meg is lepődtem, teljesen úgy hangzott, mintha egy új Turbo szám lett volna. Izgatottan füleltem és felcsaptam a laptopom, hogy visszakeressem az rádió oldalán, és hopp: tényleg az volt! A Soul Sister lendületes, simulékony és megcsinálta a napomat. Na, hát azóta vártam az új lemezt.

Mikor elkezdtem hallgatni az első két lemezüket, először egy kicsit emésztenem kellet a zenét, nagyon sok mindent pakoltak bele. Lehet, hogy azóta ráállt a fülem, vagy tényleg egy kicsit könnyedebb lett, de a Pentagram elsőre lecsúszott. Alapvetően az egész lemez tele van fülbemászó dallamokkal, amik könnyen beragadnak. Nagyon erős, lendületes lemez lett, amit nem is igazán törnek meg, a lemez második felére kerültek lágyabb, lassabb tételek; a  Flaming Swords, a We Fall, a The Whirpool és az Exhaler. Ez utóbbi zárja le a lemezt, egészen balladai csendességgel, nagyon szépen.

Jellemzően több effektet használnak, ami szerintem kifejezetten jól áll nekik. A legkeményebb és legpörgősebb tétel a Snakes and Membrane és a Mercury, na ezeket már nagyon várom élőben! Maga az album kezdőszáma, a Revolution Within is egyből húz, nagyon jó választás volt ezzel indítani.

Összességében egy nagyon profi anyag lett, nekem bejön, és pont. Érdemes volt várni rá. Ezek után a lemezbemutató koncertet már ki nem hagynám, április 25-én (péntek) játszanak majd az Akvárium kishalljában, gyertek el! Addig pedig hallgassátok a Pentagramot.

Meg

Megosztom.

Szólj hozzá