Archív

host2

Megjelent a 2010-ben alakult progresszív indie The Hostages Went Home  zenekar második nagylemeze, a Naturalies. A lemez érdekes koncepcióval készült, a dalcímek színeket kaptak, a színeket pedig szimbólumokká alakították, reflektálva emberi tulajdonságokra, érzésekre, akár társadalmi kérdésekre is. Az ötlet pedig megfogott, úgyhogy meghallgattam a lemezt is mellé. Lássuk…

 

A lemezt Dániában vették fel, ez a hangminőségen is érződik, kellemes anyag lett. Előfutáraként még márciusban hozták ki a Biting Yellow című dal videóját. Nagyon aranyos, kellemes hangulatú klip, amiben mindenki citromot rágcsál. “Ez egy szimbólum, akár a szerelemről, akár minden a társadalom által megadott konvenciókról, amelyek szerint élünk, még akkor is, ha nem ez lenne a természetes vagy ahogy mi eredetileg szeretnénk élni, érezni. “ – magyarázza Susana G. de Quirós, a zenekar énekes-dalszerző gitárosa.

 

 

Alapvetően egy kellemes, enyhén melankolikus hangulatú lemezről van szó, érződik rajta az odafigyeléssel megszerkesztett, erős koncepció. „Egy konceptlemezről van szó – fő témája a társadalmi konvenciók és hazugságok a természet ellen. Az ember keresi a gyökereit és a legvégén “disszidál”, próbálja megtalálni a helyét egy hazug és felszínes világban.” – mondja Susana.

A lemez erős egységet alkot, a színek egymásból keverődnek ki olyan lágyan, ahogyan a szivárvány színei is váltanak. Egyes szimbólumok színét nagyon eltalálták, a Green Grows lett a kedvencem, szinte látom magam előtt, ahogy egy kicsit magból zsenge zöld palánta növekszik hatalmas fává. A dalban érezni egy kis pszichedelikus progresszív hatást, és ez nekem betalált. A Heavy Purple-t emelném még ki, ami a lemez lezárása és egyben a leghosszabb száma is (10 perc). Talán a legrétegesebben összerakott tétel.

 

A lemez a keresésről (is) szól. Ezt valóban érzem benne, elég mélyre hatol maga a zene akkor is, ha a szövegekre nem figyelünk annyira. A gyökerek keresése azonban nem lehet teljes a “felszínes világ”, mint ellenpólus nélkül, ezt viszont nem találtam a lemezen. Ott van például a Blue Ocean, ami egy igen jól sikerült szám. “Hogy lehet elérni ezt a függetlenséget? Ez a szám arról beszél, hogy milyen félelmeink vannak és a nehézségekről azon az úton.” A baj az, hogy nem érünk oda. Hol marad a szürkeség, ami a felszínes világot jellemzi? Vagy a fekete, a veszteség, halál? Hova lett a vörösből és lilából a düh és az őrület?

 

Többször is végighallgattam a Naturalies-t, és összességében tetszik, de a sötétebb tónusok nekem hiányoznak belőle. Ez viszont már csak az én ízlésemet jellemzi. Mindenképpen hallgassátok meg, és döntsetek ti. Az albumot (és a régebbi dalokat is) meghallgathatjátok élőben május 6-án a Dürer kertben, ahol a magyar Deley után, az ausztrál sleepmakeswaves előtt fognak játszani. Nézzük meg!

 

Décsy Eszter

 

 

host

Megosztom.

Szólj hozzá

Csak a lájk ad erőt

és mindent lebíró akaratot!

Kövess minket facebookon!